|
Alanyi költő amikor meghalt Anna ezerkilencszázötvenegyben mintha az eget ürítette volna ki egy tolvaj nem maradt nap hold se csillagok alanyi költő lettem mikor ürülni kezd egy fészek érezni a hiányt kevesebbséget köpök rá mit mondanak az ítészek s nem boldogít ha tudom ki ujjong ki hazudik ki téved én akartam lenni boldog de ha utolér a haláldal már nem te irányítod a dolgod minden mi van ellened rád vall közhelyként magadban hordod pedig próbáltam megfelelni s nem vettem észre rég kérdést se tesz fel senki egy odalökött hogyvagyot hát ki érdekelne vagyok nem vagyok hívő bigott talán eretnek mindenképp egy balek csak születek éppen vagy temetnek Isten ki elsőként tagad: Teremtő vagyok én teremtek te élsz hát igazold magad |