a szokásos vásár lehetett



mint az ötvenes évek elején
a kerepesi úti kispiac mögött
ahol a szörény utca megy el az iskola mellett
oda állították a ringlispílt hajóhintát
mikor közeledett a menet vége
emelkedő deszkákkal fékezték a lengő csónakot
a százados útról már hallottuk
a bádogtölcsérekből recsegő zenét

balázzsal mentünk
ezt megint ébrenlétben kell kikutatni
tízéves lehetett
tudatosan indultunk megkeresni az aktuális szobrot
nem időztünk sokat
kifizettem és vittük a fehér talán egy méteres figurát
határozottan emlékszem
nem volt sem angyal- sem démonutánzó

következő alkalommal
bizonyára komoly oka lehetett
balázs egyedül hozta hóna alatt
a hevenyészetten csomagolt új szerzeményt
félakkorát mint a múltkori
a szobor feje mögött visszahajlottak a szárnyak
először azt hittem szatír
de nem is az volt az érdekes
hanem az egészet fedő barna lakk
nem mondom hogy nem tetszett
kettőezer nyolcszázért méltányos is volt az ára
különben ötezret szántam rá
gondoltam vehetett volna jóval nagyobbat

három órakor felébredtem
a két fröccs az esti tea
aztán visszafekve próbáltam folytatni a történetet
de csak derengő képen álltak
színüket-vesztett terrakotta-katonák

egy lány volt velem
nem bogár
nem tengerszínszemű
mégis természetesnek tűnt mellettemléte

később lacival és apuval
indultunk hódmezővásárhelyről
egy másik városba ebédelni
ittunk három üveg vörösbort
aztán vissza vásárhelyre
mikor újra megéheztünk
autóba szálltunk
apu vezetett pedig sofőrülésen sem ült soha
de valamiért a rendőrségre mentünk
ahol magyaráztam
rég voltunk az étteremben apu alig ivott
fújassák meg vele a szondát

hét órakor harangoztak
nem érdekel gondoltam
maradok a nincsnevű mellett

át akartam ölelni de világosodott
a függöny mögött kirajzolódtak a körvonalak
nézett befelé az angyalos a mázas
az agyaghadsereg

a lány kisimult mellőlem az ágyból
szomorú mosolyába gyűjtve
magával vitte álmaimat



[KEZDŐLAP]