|
Hon land Kell az eperfára a sárga szalag. Alatta a vándorok pihennek, esznek, faragott mandarint. Arra fakad dalra mind, ki nem fordul át Szueznek. Befejezték a csatornázást, alkoholmentesen. Nem jut rám szesz. Erősen figyel arám Hacsaturján, én meg naphosszat kapkodom a lábam. Kardtánclapoznak. Jó lenne, ha tudnám a frankót, micsinálnak titkos giuseppék, hol lapulnak a tulipánhagymák, hol kipi-kopogó fapapucsban járja a kertek alját Bartók, fejét lehajtva. Nem akarja csillagokba verni – a világ kicsi, vagy ő túl nagy ? –, látja, szembe jön Verdi. Odaköszön a trubadúrnak. |