|
Jégszekrény hokedlire tett nagy lavór nem mosdószék fedeles-csukható az volt természetes nagymosáskor teknőben fürödtünk a mosókonyha gőzben alig lehetett látni nem számított ha kicsapkodtuk a vizet anyu a betonpadlóról az összefolyóba söpörte lepedőben vitt föl a hátán a lakásba be az ágyba ahová télen samott-tégla került a kalorról törülközőbe csavarva melegítse de ne égesse a lábat mosdás a falikútnál vagy a lavórban bár néha igyekeztünk elbliccelni mikor álmosan az ágyig jutottunk anyu bejött talpellenőrzésre s kiparancsolt lábmosásra papucs nem volt csak ágy mellé rakott hideg cipők a pizsama szó se kapott igazi értelmet fejünkben gatya trikó és alvás a vassodronyos ágyban nagy dunyhák alatt szomszédunknak volt a konyhában kádjuk mellette fürdőkályha hetente begyújtották és fürdött a család jégszekrényükbe ha jött a jeges tördelték az egyötvenért vett jeget a szekrénynek nálunk nem lett volna dolga mindent megettünk nem volt maradék tejért a főzéshez ha kellett lábassal mentünk kannánk se volt tejfölt hozott egy asszony vecsésről péntekenként bögrébe üvegbe mérte vaj nem szokott az asztalunkra a zsír elállt a kamrában is örök titok marad kinek az ötlete volt osztályunkat a kenyérgyárba vitték hogy ott zuhanyozzunk második-harmadik elemisek lehettünk a szemérmesség már alakulóban emlékszem az osztály köztudottan kivételezésnek s talán közutálatnak is örvendő üdvöskéjét az antikát állandóan kísérgető körösztke volt ki szappanozta a fejünket a hátunk hogy egy idegen dörzsölte rám a habot nézte pucérságomat megalázott elmosta az örömet amit a zuhogó melegvíz adott kaptunk valami süteményt is kiflit vagy zsömlét sőt ahogy visszarémlik az a délelőtt inkább pacsnit egy-egy pohárnyi tejjel hisz valahogy úgy volt beállítva látogatásra megyünk megismerni a kenyérgyárat fehérruhás emberekre sülő tészták illatára emlékszem olyanra amit reggelenként a telepre hozott a szél a rosszemlékűvé vált zuhanyozás volt a fő attrakció 1959-ben bekerültem egy gyárba adtak szappant melegvizet nem nézett senki a fülem gallérom mögé kaptam havonta 60 forintnyi inas-ösztöndíjat ami a napi zuhannyal komoly helyet jelölt ki nekem a társadalomban a jégszekrény hiánya még évekig nem jelentett gondot ami volt elfogyott de közeledett már a fridzsider-idő |