Madarak

                      (Kiragadott részletek Alfred Hitchcock és
                      Christian Morgenstern levelezéséből)


Szigorúan korhatártalan!


Éheznek a karvalyok,
hiába úsznak halrajok.
Nekik egér, nyulacska kéne.
De a hal mé' ne?

       *       *       *

Nektárfaló kismadár,
virágkehelyhez inni jár.
Előre-hátra száll, ha kell:
ez ziher kolibri-jel.

       *       *       *

Ha nem tudnád, a kócsagok,
vékonykák, de jó nagyok,
s mindemellett orvhalászok.
De ki nem az, hogyha rászok?

       *       *       *

Finom étel a libamell.
Kérdés, hogy vad, vagy sima kell?
– Nem mindegy: színes-e, fehér,
ha már a szájunkon befér?

       *       *       *

Figyeljed meg a sasokat,
miként ápolják hasokat!
Legyen bárány, kicsi kecske,
attól jönnek egyenesbe.

       *       *       *

Akik kígyót, békát esznek,
általában gólyák lesznek.
Ha azt látod: lába vágott:
keressed a török srácot.

       *       *       *

Kopasznyakú dögevő.
Ismered? A keselyő!
Hatalmas a teste, szárnya.
Ő az egek hiénája.

       *       *       *

Úgy iszik, akár a gödény!
De hal megy a gégecsövén.
Leereszti, nyeli tán?
Ilyen ez a pelikán!

       *       *       *

Na, és itt a házi veréb,
miért nem jött – kvázi – elébb?
Mert morzsáért ment, magért.
Azért!

       *       *       *

Kopog, figyel (csuszka), harkály.
Neki a fa: ételtartály.
Nyüvezi a beteg kérget.
Nagyon rühellik a férgek.

       *       *       *

Ha a rigó dorombolna,
bizonyára macska volna,
s rigászni járna a kertbe.
Lásd mint fönt, persze.

       *       *       *

Figyeld meg a struccokat.
Nem vackolnak túl sokat:
pár kődarabból raknak fészket.
Nagylábúak és merészek.

       *       *       *

Varjúban a dolmányos
városban csak szórványos-
-an előforduló. Mondhatni: unicum.
Így mondta anyukám.

       *       *       *

Varj vagyok, a vetési.
Nincs nekem vezetési
engedélyem.
Csak rep-kedélyem.

       *       *       *

Mert az eget befestettük,
s a kész tavaszt jelentettük,
cikázgatunk, munka semmi.
Csupán lazának kell lenni.

       *       *       *

A fecske farka villás.
Ne számíts arra: grillázs
az a bizonyos reggeli.
Lehet, hogy mással lesz teli.

       *       *       *

Nekünk aztán nem kell fészek!
Letojjuk mi az egészet.
Van itt elég bébiszitter,
kiket egy jó kakukk ismer!

       *       *       *

Csípem én a griffeket,
ha nem ütnek friss sebet!
Egy darab kéz, egy darab máj...
Nincs esély, hogy megmaradjál.

       *       *       *

Turulokkal jó vigyázni!
Ez is, az is... lehet bármi.
Amolyan nagy, totemállat.
Bizony, nem könnyű az élet!

       *       *       *

Még elmondom a hattyúkat –
aztán mára hattyatok!
Elvarázsolt mindahány.
Húguk derék, cifra jány.

       *       *       *

Kru-kru – szólt a gerlenő –,
uraságod ma föltűnő
rossz állapotban van, sajnálom!
Maradt volna a Balkánon!

       *       *       *

Ki azt mondja: a pulyka rút,
nem látott náthás kengurut.
De akinek páva kell?
Legyen neki! Nem érdekel.

       *       *       *

Ráragadt hajdan: „tyúkanyó”,
mert azt gondolták, úgy a jó.
Ám bakfis is volt, jércike.
Ma levesbe kell beférnie.

       *       *       *

Ha a paradicsom ma dár,
nem marad holnapra már,
adagnyi lecsóba sem!
Jaj, Istenem, jaj, Istenem!

       *       *       *

Hogy ki tüntette el a dodót?
Felelős sohase vót.
Pedig el kéne némi mustra,
kik jártak Mauriciusra!

       *       *       *

Mint vette palira a róka
a hollót, tudjuk ezer év óta.
Helyzetén kicsit fordított,
hogy fölkarolták a Corvinok.

       *       *       *

Ha baglyot látsz, keresd a könyvet!
Összejönnek.
Legyen uhu, gyöngy az állat:
könyvtárakban összejárnak.

       *       *       *

Ha begurul a siket fajd,
mi lesz majd?
Fogja magát, összerámol:
eltűnik, mint Skóciából.

       *       *       *

Helyettese a főbatrosznak
nem lehet más, az albatrosz csak.
Esetlen, randa állatok.
De kérd meg egyszer: szálljatok!

       *       *       *

Fölértékelődik a „hal-ének”,
amikor a kakaduk beszélnek.
Csőrükben randa szó, mocsok van,
és hosszan élnek! Piszok hosszan!

       *       *       *

Két kényes ügy: csóka, szarka.
Persze vitatkozhatnánk rajta,
melyik lopósabb fajta?
Tolvajbanda!

       *       *       *

Mint köztudott: a páva szép.
Különben elég báva nép.
Fölszállnak néha a vármegyeházra –
de alkalmasak lennének másra?

       *       *       *

Igazi krimi a bülbül ének!
Na persze, ki kit tart bülbülének?!
Sok baj okozója a hangjuk...
Hogy az anyjuk... Hagyjuk.

       *       *       *

Úgy érzem, Alfréd, durva vagy.
Lakik, hol lakik a gyurgyalag,
s eszik, amit – ha épp talál.
Rovarnak – szerintem – szép halál.

       *       *       *

Hogy a köznép is értse még,
mit is jelent a vércseség:
Amerre él, ne légy galamb!
Túl nagy kaland.

       *       *       *

A fél világ rajta röhög:
lebuksz, apám, mint a vöcsök.
Néha fog egy ócska halat,
mi meg nézünk, mint a bocik!

       *       *       *

Csilp-csalp füzike. Ennyit mondok.
Legyetek bölcs elmék, bolondok,
kíváncsi vagyok, ki vágja rá ma:
Nini! E' meg nádi poszáta!

       *       *       *

Christian, a filmesek
tudják: a sirály link eset,
s a rossz ómen is marha sok!
Halfarkasok.

       *       *       *

Nyilván tudod: a seregély (beo)
fegyelmezése nem csekély meló.
És állandóan mondja, mondja...
Hosszú téma egy négysorosba.

       *       *       *

Vízityúk, vízicsibe, szárcsa...
Arra való mind, hogy csőrét vízbe mártsa,
bár igaz, munkájuk kicsit babra is.
Velük matat a közel sem nagy haris.

       *       *       *

S végül itt a fülemüle még.
Vele esett meg az a hülyeség,
hogy füttyéért szomszédok pereskedtek.
Jó szüzsé. Alfréd, nem veszed meg?




[KEZDŐLAP]