Mandala


                          (Erdei Évának)


Hallgatok okos dolgokat
arról: mért kerek a világ.
A sok-sok ember bólogat,
kik jöttek nézni mandalát.

Betért Teilhard de Chardin is
– mozgott sírjában Darwin úr –,
párhuzam csupán most ez is:
két pont közé feszül a húr.

És jöttek szép idézetek,
arról ki megy és visszatér.
Meséltek erdős, nagy hegyet,
s nem kell, hogy jóért jót remélj.

Persze szót kapott Jézusunk,
ki kérte: legyünk gyermekek,
s a menny kapuján átjutunk.
Gazdagnak, dölyfnek nem lehet.

És végül fölkapott az ég.
Nem fanfárok, nem harsonák.
A kertet, holdak gyűrűjén
tibeti gong emelte át.

Mindenséget a semmibe.
Tejút, Magellán, Rák-ködök.
Ott, a nincsben kell lennie
annak, mi tiszta és örök.



[KEZDŐLAP]