Más ablakok



régi függönyünk mintáit nézem
ülök a gépnél
fennakadva a messzeségen
mintha az akkor lenne a végcél
mikor egyszerűnek tűnt minden
hogyan hihettem volna
nélküled múlik el huszonkét évem

jöttek velem a régi függönyök
mintha védőim
de semmi sem örök
változnak otthonok ablakméretek
menthetetlenekkel küszködök
takarok bántó fényt
ősz-ködöt

tavasz a naptár mutatja
régi függönyünk mintáit nézem
belőlük inkarnálódsz szavakba
álomba szédülök ébren
elbűvölt istenadta
fölfényesedsz a szürkeségben
ne maradjak magamra

látom csukott szemmel vakon
komondorarcú hegy
néz be hozzánk az ablakon
mikor még ketten vagyunk az egy
itt már minden semmi rom
nézem a szemed
arcodat régi függönyről olvasom



[KEZDŐLAP]