|
Száz év magány Az őszből kitakarnálak, ne karcolódjon bőröd. Mindenütt lombvesztő fák csak. Régi sebedet őrzöd. Mit gondolsz egyedül este? Padlóra csöppen a véred, rád dől az éjszaka teste, sehol a herceged, ébredj. Messze a palota tornya, száz év, hogy odaérjek. Rejtezkedsz csipkebokorba. Körben vad denevérek. |