|
Szeder a hévtől mentünk poros úton jobbra bokrok balra szántóföldek fogtam apu kezét egyik lábát kicsit késve szedte ráomlott a bányában a szén azóta járt bicegve reggel indultunk ketten ünnep volt hogy vele mehettem apu szólt figyelj messze őzet mutatva foglyot fácánokat néztünk iramodó nyulakra láttam fészkeket madár röppent vitorláztak az ég urai karvalyok sólymok ölyvek a bokrokon tüskék hatalmasok szeder a név mesebéli remegő hőség a poros út felett nem érdekelt lesz friss víz ha odaérünk kútból merített apuék a minisztériumból mentek aratásra toborozták a jó kaszásokat ne vesszen a búza kárba bérként lisztet ígértek meg volt szabva a ráta vártuk tervezgettük hova lehetne tenni kicsi kamránkba hogy fér be ennyi gondoltuk müller bácsi cserébe ingyen ad kenyeret és anyu csak süti egyre a süteményeket a liszt miatt indultunk neki nem akartak érkezni a zsákok apu gondolta megkérdezi de égen-földön nyoma se volt kivel válthatott volna érdemi szót csalódás fárasztó visszaút jó lett volna egy szekér ülni zsákok tetején a majdnem-lett liszttel de olyan bokrokat azóta se láttam bár bicegő lábam egy életen vitt el jó ez az örökölt járás minden máshoz csak hit kell |