|
Tánc a tánc a kályhától indul a vers az ablakomtól fekete betűk fehér alap tér időtelenség örök-munkanap kinézek írom minap az Iguazut láttam Argentína Brazília határán zuhogó víztömeg nézem asztalomtól könyökölve nem tudom melyik a szebb a kies távol-világok vagy amit itt a hurutos őszből látok volt napsütés elég utána minek menjek szétválik tisztaság szemét rend kell rendet teremtek a tánc a kályhától de vers van mindenütt hat évtized eposz vagy épp etűd rég nem én döntöm el nézek az őszre esik mert esni kell de keletről mintha a nap valaha látni akartam a Tadzs Mahalt Párizst már egyik sem hiányzik szembenéztem Gízában a Szfinxszel hatalmas összemérhető a minddel kicsik vagyunk akár az ablak rád nézek megmutatlak magában hord egy versjel kályha nincs ott a radiátor indulj el onnan táncolj forog a világ forgok veled a vers fájhat értheted bárhol ám érezni másutt nem lehet csak ahol már nem vagy ahonnan hiányzol |