Sötétség borult a kis városra. Apránként minden elcsöndesedett. A fogadóban felhörpintették az utolsó kupa italt, a karámba bezárták az utolsó állatokat is. Kint, a határban a pásztorok álomra hajtották fejüket, köszönetet mondván a Mindenhatónak, hogy aznap is megoltalmazta a nyájat. Egy kis házban, túl az egész napi fárasztó munkán, József, az ács is lefekvéshez készülődött. Szeretettel pillantott a sarok felé, ahol asszonya és a gyermek már békésen aludt. Hálás szívvel tárta imára kezét:

   – Áldott vagy, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki szememre bocsátja az álom kötelékeit, a szendergést szempilláimra... Álmom legyen teljes Előtted, hozz szememre új fényt, hogy ne aludjak el örökre...

Az éjszaka nyugodt volt. Farkas, rabló nem járta a környéket. József mégis nehezen aludt el, s utána is sokat forgolódott. Egyszer csak – mikor pedig már úgy érezte, végre megadatik a pihenés áldott kegyelme – azt látta álmában, hogy fény árasztja el a szobát. Egy férfi jelent meg előtte, hatalmas, fenséges. Tündöklő fehér ruha volt rajta, s amint intőn emelte ujját József felé, hang is hallatszott:

   – Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket...

...József felült fekhelyén; szakadt róla a veríték. Hevesen kapkodta a levegőt. A zajra a gyermek felsírt, Mária is felriadt.

   – Mi a baj? – kérdezte, hangjában féltő aggodalom volt. József vett még egy-két mély lélegzetet, míg lassan megnyugodott. Nem akarta Máriát is felzaklatni, ezért gyöngéden megcirógatta kézfejét, s így szólt:

   – Csssss... Ne félj, kedves... Rosszat álmodtam, butaság az egész. Kicsit túlhajtottam magam az elmúlt napokban. Feküdj csak vissza nyugodtan... Nincs semmi baj...

Hamarosan álomba merültek, és most már zavartalanul aludták végig az éjszakát. Reggel mindketten pihenten keltek, feledve minden félelmet. Egymásra, majd a még csukott szemmel szuszogó gyermekre néztek, és boldog szívvel mondtak áldást Izrael Istenének:

   – Hálát adok Neked, örökké élő Király, hogy ébredéskor visszaadtad lelkemet nagy szereteted, bizalmad jeléül...

Reggeli után József fogta a fűrészt, gyalut, és jókedvűen látott munkájához.