–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Juhász Gyula: Anna örök
|
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Anna.* * Nem, nem tévedés. A vers 1926. július 11-i első közlésben (Pesti Napló) a vers utols szava nem Amen, hanem Anna. |
| [KEZDŐLAP] | 
|