Micimackó: Neszek
(Közreadja: A. A. Milne)
s a kegyetlen Tél is haldokol. A Kökörcsin bujkál valahol a Földből. A Báránykák is oly búsan bégenek, a Végek is zörögve végenek, s az Ibolyák epedve kéklenek a Zöldből. A sok Méhecske zümmög és dönög, szárnyait zizegve láthatják Önök. A Nyárról sok dalt cincog és pönög a lantom. Tehénszívek közt bőgés a kapocs, Gerlice búg, szürcsög, csobog a locs. Zümmögve verset költ a Medvebocs Galambom. Bizony Tavasz lesz, hirdetik a fák, saját szagától mámoros a Mák, és egyre csenget a Harangvirág, és énekel. Haris harsog, és hangja csupa báj, papás hangon dörmög a Papagáj, Mackó kicsiny szíve repesve fáj, És szárnyra kel. (Karinthy Frigyes fordítása) |
[KEZDŐLAP] |