|
Helyrajz
szűk udvarok, részeg akácsor
fullasztó pára száll a parkettgyári faháncsból
egemen pár-wattos csillagok égnek
kormos a Hold, nem tudlak megálmodni téged
kulcslyukon fényt, percnyi örömöt várok
legyek dönögnek, halálig nyúló délutánok
Józsefváros, inkább Kőbánya szája
Feltételes Megállóhely, hajótöröttek galaktikája
itt élünk, apró csillagemberek
Stróbl Alajos utca, Hős utca, Juranics-telep
anyánk szomorú párduc, kölykei vesznek
húnyt gyertyákat állít a szerelemnek
nincsen útja szárnya nincsen
menteném, nincs hová vinnem
apánk kocsmázik, nem lel menedéket
olcsó borain mossa át az élet
vaksi hajnalok űzik messze
megtörve hozza a roggyant térdű este
és pléhbögre és vaskanál
és áll és áll a tollasbál
háromlábú sánta asztal
táncol velünk és vigasztal
nem ér semmit a mese
veszett fejszének nyele
rohanjon csak az a mánus
nem köp levesünkbe mágus
törek matrac vassodrony
poloskákat agyonnyom
feldobál az egekre
csillagpor töm degeszre
nem kell szőnyeg nem kell paplan
nincsen gondunk amíg pap van
miénk lesz a jutalom
de csak a ravatalon
s amikor rájöttek, csodák nincsenek, elindultak a szegényemberek gyerekeikkel
felébreszteni az aluvókat, mert kell ott a hajnal, hol régóta éjszaka van.
Vissza a tartalomhoz
Ne válaszolj
él-e a vers józsefvárosi dalnok
kikeresztelkedett utcák aszfaltján
átsüt-e még a gyerekkor
hoz-e megnyugvást békét
az üszkös sebeken átömlő Duna felett
sóhajra nyíló kék ég
él-e a vers
felépülhet-e még a Század
józsefvárosi bárd
véreddel kovácsolnak-e szárnyat
kell-e a vers
a torkodból felbukó a búzaszem
Vissza a tartalomhoz
LATERNA MAGICA
Határkövek I.
erőm legyen és bátorságom
szép szeretőmre ékszer
rőt koronád az alkonyi égről
ellopom uram nézd el
Vissza a tartalomhoz
Fordulat
se hó se köd
vártuk apáink jönnek
üres villamos döcög
szepegve ássuk a csöndet
hol vagy Jézus
hol vagy harsonás-angyal
indulnunk kéne Betlehembe
palástban királyi ranggal
jászol ágyad
hol keressük ácsmester-fia
szótlanok jaj a csillagok
megváltót vetél Mária
Vissza a tartalomhoz
Laterna magica
szárnyasgránátálom
lopott cigik füstje
csillagvirágú jancsiszeg
a csizmaformájú ég ezüstje
hetedhét ország katonája
klottgatyásan silbakol
őriz valami fontosat
vak grundok alján valahol
homoktorta a vassisakból
elébe huppan süsse nyár
az alvadt vért a csöppnyi lyukból
kiette rág a rozsdaszáj
Vissza a tartalomhoz
Mese egy utcáról
Ha volt, hát az volt az utca.
Sárdombok, kacskaringók.
Ha voltak lányok, ott senderedtek.
Perdülj ki, szép Merényi Zsóka!
Ringassad csöppnyi melledet,
eperszín szádat félrehúzzad.
Szaladjon lábad, én tudom,
tudom, elérni nem lehet.
Ki húz, Katinka, nyári zugba,
kertek alján, ha zápor űz?
Bugyogódat, hogy megmutasd,
ki kér, mint akkor, félve, súgva?
Szemed kútjára járok inni,
őrzöm még könnyes arcodat,
hulló éveim kráteréből
mégsem térsz vissza, Első Mindi.
Ködarcú lányok, Panni, Zsú,
elvittétek a titkokat.
Strázsálok nyíló orgonák közt,
fehér szakállú kisfiú.
Indulnék vissza, nincs, aki vár.
Az az utca már nem a miénk.
Járda melletti tengerekből,
kiüldözött a békakirály.
Vissza a tartalomhoz
Szívrajz
nem kapott több szót a szám
tudtam jól az este jön
álltam ötvennyolc nyarán
résnyi szemedre ült a könny
ennyi vagy az ég ha tiszta
látom szádat megremeg
lábadon hószín harisnya
igéz fakult fényeket
szerelmet ír szandálod orra
bámullak suta kisgyerek
ez maradt szívrajz a porban
a volt a nincs a nem lehet
Vissza a tartalomhoz
Az első kép
nem látok arcod mögé
kitagadod a világot
fekszel klórszagú ágyon
szekrényeden virágok
szemed kapui zárva
csuklódon mécsesek
égszínű lobbanásban
mutatják véredet
vizes hajad alatt
rózsacsokor-váz
vörös betűk izzanak
S Z Ü L É S Z E T
S P O R T K Ó R H Á Z
Vissza a tartalomhoz
Örökség
kaptam fillért fényeset
vihart vértől ékeset
halántékomra kék eret
halottaimhoz könnyeket
virágom hétszer hétszínű
kenyerem föld- és vérízű
hazug hangok közt élezek
acélcsengésű éneket
halált dalolok szerelmet
vétkes ősöknek kegyelmet
zúgó szavaim harangok
koldus kezében aranybot
Vissza a tartalomhoz
Vándorének
(Georg Trakl emlékére)
testem nyomát ha megtalálod
kerted végén a fák alatt
sovány batyummal messze járok
viszem a kihűlt álmokat
nem fejtheted meg merre mentem
helyem pihenni lesz-e
űz a hajnal kérlelhetetlen
sovány batyummal messze
Vissza a tartalomhoz
Hetedik
nem véd már anyám vértje sem
kezemben törött kopja
bérkaszárnyás Szent György vitéz
bújok a sárkány elől lopva
nyomomra álltak vérebek
emlékokádó tűzfalak
oda a hetedik bocskor is
pipacsok tépik lábamat
anyám anyám ne máriáskodj
tudhatod az ég süket
krisztusreményű szép fiadra
álmai nyitnak sortüzet
Vissza a tartalomhoz
Hosszú út
az út
hol nagy rögök hevernek
szikkadt meder
hajói szekerek partjai fák
nincs innen nincs odaát
a csend lopva érkezik
csak menj tovább
vélt zörgéseket figyelve
míg tarkódra ül az egyedüllét
szekerek lassan ködbe vesznek
szűkül az ár nélküli meder
összeborulnak a fák
Vissza a tartalomhoz
Csapda
ha lenne váram
fokára tűzném az öröm lobogóját
ha lenne váram
egy tornya csupa gyásszal telne
ha lenne váram
élhetnék örömben gyászban emberül
ha lenne
de csak a torony épül legbelül
Vissza a tartalomhoz
Eretnek ének
hatodik gyermeke anyámnak
alázattal jöttem a fényre
félelem ölén fogantam
a pincében nem volt irrigátor
jöttömet nem jelezte csillag
apám kocsmaasztalnál döntött nem megyünk
meg nem ölettem maradtam mint az átok
adoptált kölykét zabáltatta József
ím harminchárom évesen
megérkeztem a Koponya-dombra
kereszttel szöggel kalapáccsal
hogy igaz legyen a monda
ESZTERLÁNC
Közeledve
a negyvenedik évhez,
a számadások idejét élem.
Szigorítom magam körül a rendet.
László Ferenc ács és Suba Anna a summáscsapatból
1904-ben esküdtek örömre-búra.
Öt gyermekük közül Anyám a második
a nekitalánjobbleszkönnyebblesz sorozatból.
Az Ács a Szappanfőzővel átkelt az óceánon,
de nem találta meg Amerikát.
Birtalan Mózes uradalmi cselédnek, frontkatonának,
Czifra Eszter, a major lánya (senkit ne tévesszenek
a bibliai nevek, Erdélyben a század elején) a Bányaságon
Lupényban szülte Apámat.
Anna Anyám, a semmiből ételt adó, hat gyermekéből
hármat hátrahagyva, 1966-ban beletörődött.
Apámat, Sándort, a szolgát, rokkant bányászt, a félvak
székelyt 1983-ban feltámadás napján, rostára tette az
emlékezet.
Már a számadások idejét élem.
Nem a sehová-el-nem-értek sorsa kényszerít a vershez.
A felmutatás.
Vissza a tartalomhoz
Szemünkben éggel
egy percnyi csend
vágy egy csöpp magányra
pihenne már a szív
elhagyott kolostor árnya
vén vak kövek
takarva hűs mohával
úgy lenni csöndben itt
s csak tudni van madárdal
lesve titkot
éber őz figyellek
nem roppan ág
szemünkben ég lapul meg
és semmi több
egy gyík riadva éled
haláltalan a pillanat
amíg kezedhez érek
Vissza a tartalomhoz
Eredmény
Fekete kabátom a vakoknak,
nem sötétebb, mint a hóesés
Vissza a tartalomhoz
Palotás és friss
homlokunkon ezerév
apák nemzetgyásza
homlokon az ezerév
felcsinált kokárda
búnkra húzta a cigány
örömünkre húzta
jön az újabb ezerév
új vonó a húrra
lakkos csizma díszmagyar
tíz évszázad rangja
leszállunk a fehér lóról
vagy megyünk a francba
húzzuk hát az istenét
mozduljon az ország
Vereckétől lesi Árpád
unokái sorsát
Vissza a tartalomhoz
Azt a katonát
bolyongva völgyön hegyen át
kerestem az eltűnt katonát
kérdésemre káposztalepke
szárnyát riadtan összetette
galambok kurrogták erre ment
hullámok csobogták erre lent
lombok mutatták erre erre
vonultak vígan énekelve
és hegyen át és völgyön át
és láttam tenger katonát
sápadtat büszkét százat ezret
de hol találom azt az egyet
Vissza a tartalomhoz
Valóban
Peter Weiss: A vizsgálat
Drámaélmény
eljött anyám és minden gyermekévem
kőből font koszorút hoztak fejemre
kőfonat kötélből csináltak hintát
eljött anyám és minden gyermekévem
és zokogtak kint a halak a tóban
kerengő varjak nem szálltak tetemre
virágot hordtak a kerengő varjak
és zokogtak mind a halak a tóban
valóban nem ment oda senki
mert nem volt szabad odamenni
az emberek riadt vadakként néztek
sikolyt szikráztak a drótkerítések
Vissza a tartalomhoz
Kert halottal
Kert. Halottal sírhalom.
November éj. Nincs irgalom.
Én vacogok csak, teste hűl,
húsa húsomra feketül.
Tizenhét szájú borzalom
szomját kell vérrel oltanom.
Lyukas kabátja rámfeszül,
tizenhét kútból felmerül.
Ma senkinek sincs irgalom.
Szűköl a kert, a sírhalom.
Didergek temetetlenül.
Gyantát virágzó pamlagon,
mellemben szívét altatom.
Ránk néz a Hold és menekül.
Vissza a tartalomhoz
Triangulum
tehozzád nem illik ének
farkasverem menedéked
denevérszárnyú magányod
titkait magadba zárod
életed beomlott árok
végső leszállásod várod
jönnek érted elkísérnek
sápadt bányászlámpa fények
|
|
viszi a fényt az alkonyat
csillagra írott arcodat
kőlappal védett testedet
gyanútlan alvó kerteket
utánad nyúlnom nem lehet
hangodra anyám nem lelek
elrejtenek a Hold tavak
hiányod érzem árva vagy
| |
minden percben más az arcom
akkor nézz meg mikor alszom
mikor a semmi dől reám
kristályszigorú éjszakán
ha már a szökő értelem
elhagy és fekszem védtelen
fejem kígyószájra hajtom
felkészülten ha kell marjon
|
Vissza a tartalomhoz
Sirató
(Birtalan József emlékére)
Becsaptak hát az istenek.
Szél rázza véres ingedet.
Arcod messzi, idegen,
ámul fényes síneken.
Döbbenetünk percnyi csak
Szárnyukra vesznek madarak.
A föld méhébe visszalop,
letakarja csillagod.
Érted indul a holdkaréj,
ringatni sötét tengerek.
Szemed, mi volt, az éj.
Dünnyögök: pihenj, csendesedj.
Sírodra ködöt permetez
krizantém-ujjú tél.
Vissza a tartalomhoz
Látogatóban
jár az ujjam dalt kopog
Kőrispatak messze van
ló ballag szekér nyiszog
feléd ringatom magam
jár az ujjam pergetem
házad vaksi ablakán
földbe bújtál csendesen
nem vártál meg nagyapám
jár az ujjam sebesen
álom-őrző farkasod
sírod fölött vészesen
fagyszájú tél acsarog
jár az öklöm zuhogó
csűrdöngölő táncot jár
unokádat nagyapó
késve hozta el a nyár
Vissza a tartalomhoz
Dédapám
bot tarisznya két kutya
mohától ékes kopjafa
Czifra János ennyi hát
őrzi az égi esztenát
sírjánál lompos medve vár
hangja nincs se körme már
fogatlan isten ácsorog
fakítják szürke záporok
szeme ha volt csak mély verem
beleveszett a félelem
mereng a hosszúdombi árva
vigyázva Czifra dédapára.
Vissza a tartalomhoz
Eszterlánc
fekete hintót húznak a mének
fordulj ki
fordulj ki
egyszerű ének
húzzák a hintót a fekete mének
Vissza a tartalomhoz
Obeliszk
A KÉPVERS SZÖVEGE:
mert minden mi emberi alapokon nyugszik a földön
így kell építenem ezt az obeliszket égremutatóan
apám anyám cselédsorsok receptje szerint
találkoztak és egyesítették a nyomort
csoda nem történhetett a történelem
nem hagy magával kibabrálni
a Birtalan és László református család
megkezdte adósságai törlesztését kamatos kamattal
s mert nem szégyenlős az Isten
rendezni kezdte sorainkat
így bár megbékélni soha nem lehet
mert hitelét vesztette az örökkévalóság
itt nyugszanak testvéreink anyánk apánk
s bár szűkülőben a hely az obeliszken
biztosított a folyamatos égbemenetel
1929 / 1951 / 1954 / 1966 / 1975 / 1983 / .... / ?
zárt síkok élek
ne gondolj semmire
a csiszolt kőlapok mögé
nem bújhat el az élet
Vissza a tartalomhoz
Érintés
fényvesztett szemek gödre
tekintet-katakomba
kerettelen világú ködben
sodor vak zátonyokra
ivartalan a Napmeleg
a csodák magja rejtve
cigarettáid füstje leng
halálutáni versbe
jönnek kitérdelt évek
tépett pergamen arcod
hátad görbül az égnek
ránk ne omoljon tartod
Vissza a tartalomhoz
Üres oldalak, üres lapok
(Szabálytalan vers Verbőczy Antalnak)
ezen az oldalon nem tudom mi van ezen az oldalon
ebben az órában csak a vak gyűrűk jönnek
kopog egy műanyagcilinder blende kattog hajnali négy
kör-kocka-csillag-rések kobakba hulló Logodi utca
„pulóver mellén ezüstbross”
ezen az oldalon nem tudom mi van ezen az oldalon
mert megbeszéltük megyünk a Várba szombaton évődni
két pohár fagylalt fölött az absztinencián a Behrám-
-kert csicsás asztalaihoz ül a társaság Lumumba King
hússzagú Dózsa és a többiek kezükben kör kocka csillag
pamm-pamm
kopog az egyszerű dallam a műanyagkobakban
ezen az oldalon nem tudom mi van ezen az oldalon
talán szombat és a Vár helyett egy ócska telefon recseg:
ha az Országos Szaktekintélyek Tanácsa tud az Ügyről
kellő időben a megfelelő helyre húz jelet de
Reménytelen Esethez nem megy ügyeletes és váltáskor
ne érdeklődjön senki se ebédidőben nem adunk életjelet
ebben a Gépezetben minden klappol
pamm-pamm
kör csillag kocka hullik a műanyagkobakból
ezen az oldalon nem tudom mi van ezen az oldalon
támaszkodsz kézformájú botra (üvegek katéterek)
indulnod kell de három lakás kulcsai közt
lehetetlen eligazodni a krisztusi korban
csak a vak gyűrűk jönnek műanyagcilinder kopog
csillag kocka kör
próbálgatod
azután üres oldalak
üres lapok
|
Vissza a tartalomhoz
Jelenés
(Kodály Zoltán és Weöres Sándor
a Törökvész úton 1964-ben)
mit mondhatok
nem voltak jelek se szárnyak
sugallatot se kaptam
hogy akkor arra járjak
kart karba öltve
a zöldségeshez mentek éppen
rövidnadrág volt rajtuk saru
fűzkosár egyikük kezében
ennyi csak
földszag saruk kosár
s két üstökös mögött
kullog a vaksi nyár
Vissza a tartalomhoz
Mondd
jönnek jelek miket nem értek
szólok nem tudom ki ért meg
pernye korom száll a romból
aláaknázott gyerekkoromból
dárdáját szegzi rám az este
mondd: csillagsörényes béke lesz-e
vagy indul már a nélkülem tél
s titok leszek mint te is lettél
Vissza a tartalomhoz
Decemberi liturgia
hajnali tiszta hó kereng
hegyeknek élén temetés
szegetlen szárnyon ködbe leng
haláltalan világba vész
hajnal-szárnyú a temetés
haláltalan világra leng
hegyeknek élén ködbe vész
szegetlen tiszta hó dereng
Vissza a tartalomhoz
Hó takar
felosztva minden kincsemet
az esti széllel elmegyek
sápadt arcomra csillagok
szemfödőt vonnak meghalok
Hold-tükör fényes vánkosom
eső mossa szét lábnyomom
és nyár lesz ősz és hó takar
az idő nagy nagy zsákba varr
Vissza a tartalomhoz
BÁZIS
Bázis
Kormos az ablak, nem néz az égre.
Tenyerünk zománca, pattog a bőr.
Fájó szánkra a só kicsapódik,
és oxigénért sír a tüdő, hol
bőgő motorok metronomával
vési agyunkba a perc jeleit.
Tízszer huszonkét méter. Ennyi ma
életterünk e galaktikában.
Kormos az ablak, nem néz az égre,
rozsdapor, gázolaj permete száll.
Kezek, kezek, csak kezek világa.
Nem kap itt ünnepi csendet a szó.
De ez az ütem megül a csontban,
a tűzedzett arcok szirmai közt.
Bázis. Ötszázötven légköbméter
kovácsolt álmaink támaszpontja.
Innen emelnek ércszínű szárnyak
az éj pereméig nap nap után.
Vissza a tartalomhoz
Távol a krisztusi úttól
birtalan ferenc
a munkásosztály állandó tagja
fényért kolduló házak közül
szeretteimet elsiratva
szememet fölemelem
a jelzett helyeken sebek nincsenek
hajlongok kék formaruhában
távol a krisztusi úttól
számban tiszták a szavak
káromkodásom percek messiása csak
lakatos lakatos
arcod kezed maszatos
körmöd alá félhold-ében
olaj rágja magát mélyen
vaspaplannal vár az ágyad
álmaidon acélzárak
rozsdacsillag szemeden
szikrafátyol szerelem
hajnal ébreszt fénye nincsen
hol az ég hogy rád tekintsen
lakatos lakatos
nap óra perc
betéve tudom a rendet
egy vagyok a Gyárral
mikor a karos óra csenget
és új és újabb évtized
vasszekrénybe zárva
betéve tudom a rendet
nap óra perc
bérszalagkokárda
Vissza a tartalomhoz
Műhelyrajz
Nem érzek semmi kényszert, hogy az irodalom divatja szerinti
szabásmintákkal erőszakoljam meg a verset, s ha ezek után
összeegyeztethetetlennek tűnik a fentiekkel ez a sematikus
vázlat, szolgáljon mentségemül a cél: lényeges fődarabokkal
(műhelyrajz szinten) a működés bemutatása.
A KÉPVERS SZÖVEGE:
Ez a transzmisszió, ez a kényszerpálya
tengelyre fűzött kerekekkel
ékeletlen szabadonfutókkal
egyetlen hajtómotorról
itt születik a mozgás ami a gépekig ér
surran a szíj föl az égbe
pokolba le surran a szíj
nyögve remegnek a gépek
Félreértés ne essék, ez nem rekviem egy elavult hajtómű felett.
Korszerűsítve (különös tekintettel a fokozott balesetveszélyre,
szabadonfutók használatára), jól megválasztott, gondosan
méretezett hajtómotorral az elv adaptálható.
Vissza a tartalomhoz
Pályázati felhívás!
A Magyar Hajó és Darugyár,
a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár,
a Pamutnyomóipari Vállalat, valamint több ipari, mezőgazdasági
kis- és nagyüzem, ösztöndíjra hirdet pályázatot, a
MÜM ............................................................... szakmai számai
alatt bejegyzett területekre.
A pályázat célja: bevált ideológiai módszerekkel, arcunk tor-
zítástól mentes, szocialista realista megmutatása.
Felhívásunkra azok jelentkezzenek, akik eddigi munkásságukkal
még nem bizonyítottak, de a közös nevező elvét követve maguké-
nak vallják a Kollektív Szerződéseinkbe foglaltakat, s szabá-
lyainkat magukra nézve kötelezőnek ismerik el.
Az ösztöndíj havi összege változó. Egészségre káros, különösen
veszélyes területeken az alapösszeg pótlékolható!
Szükség szerint szállás, napi egyszeri kedvezményes étkeztetés,
valamint a kulturált szociális létesítmények biztosítottak!
Az ösztöndíj tartama, ha az orvos másképp nem rendelkezik,
korlátlan időre szóló.
Döntésükről az e célra, életre hívott Bizottságok a helyszínen
értesítik.
Az arra érdemes pályamunkákra igényt tart a Társadalom.
Vissza a tartalomhoz
Vegyesen vagyunk
asszonyom ön egzisztenciáról beszél
s látom kezemet figyeli lopva
nos nem szégyenlem a társaságát
hisz oly vegyesen vagyunk a földön
hogy a keveredés degenerációs jelei
mondhatom nyilvánvalóak
önnél döntő a rang
nerc a státus
az én számban igaz a hang
s vérző kezem ad doktorátust
Vissza a tartalomhoz
Homlokuk koronás
Dörren a kalapács,
zeng az acél.
Szikrazuhatagát
lengeti szél.
Két öreg odavág,
izzik az ég.
Homlokuk koronás
gyöngyveríték.
Üssétek öregek,
himnusz e dal.
Adjatok ütemet,
járja a kar.
Két öreg kalapál,
űzi az éjt.
Isten is odajár
lopni a fényt.
Vissza a tartalomhoz
Mert ismerem
Neked, ha hallod, szörnyű zaj.
Én minden hangot ismerek,
s mert fölnevelt e vad zsivaj,
megilleti a tisztelet.
Neked csak rozsdás vashalom,
halott, értelme nincsen,
de én az anyagban lakom
s naponta vagyok itt isten.
Neked félelmes szikratűz,
nekem szigorú üzenet,
amit a veríték betűz,
mert ismerem a tüzeket.
Neked élmény, nekem élet.
Tanúim megdagadt erek.
Te elmész és elmeséled.
Én maradok, s szégyenkezek.
Vissza a tartalomhoz
Fémsziget
méretlen időből ébred a reggel
szemünk alatt ég az árok
szerszámfiókok mélyén
tenyerünkről álmodó kalapácsok
műhely
támaszkodunk a satupadhoz
értelmetlen az anyagok összevisszasága
öt perc s megindulnak a gépek
szerszám kerül a kézbe
csikorog lendül a reggel
műhely
egyik mint a másik
csak a betonpadló töredezett mintája más
ritmus érverés azonos
nyugodt pulzussal várjuk a kezdést
öt perc múlva hat
szunnyad a rozsdás fémsziget
lapul a recés bérszalag
támaszkodunk a satupadhoz
ismerjük a napok történetét
páratlan heteken a szabadszombatot
anyagtalanul sodródunk
csontszínű füstízű reggeleken
álmainkba belezörög a vekker
tiltakoznánk
rohadt tégla alakú élet
periodikus azonosság
tiltakoznánk
támaszkodunk névtelen szereplők
öt perc múlva hat
ringat a rozsdás fémsziget
csipás forradalmakat
Vissza a tartalomhoz
Vers Balázsnak
nem írok altatót neked
az ég álmos szeme nyitva
ébrednek hosszú reggelek
meghal az éjszaka titka
nem írok altatót neked
mert kevés az én hatalmam
kaptad a legszebb éneket
e fülsértő vad zsivajban
nem írok altatót neked
virrasztom lázas arcodat
figyelem pillád mint remeg
bagolyhomályú éj alatt
nem írok altatót neked
jönnek vaskarmú évek
felnyitom szunnyadó szemed
mielőtt álmodhoz érnek
Vissza a tartalomhoz
Se paripát, se csodafegyvert
hol vagyok hol nem
operáción túl infarktuson innen
Gesta Hungarorum
szarvasűzőktől származom
bejárva az igazság útjait
ahogy a szegényemberek legkisebb fiához illik
megürült tarisznyával érkeztem haza
táltosok szerint kórlapom megnyugtató
most minden indulat nélkül
kizárólag a tapasztalt tények birtokában
kijelentem a szerencsepróbálások ideje lejárt
a sárkányok kártétele már nem számottevő
ezzel szemben a vártnál sokkal több
segítséget kérő ember áll a keresztutaknál
s háromnapi szolgálatért nem kapni
se paripát se csodafegyvert
ezért úgy határoztam
testvéreimmel barátaimmal
megyünk ekéért boronáért
mert búza kell liszt a pogácsához
Vissza a tartalomhoz
Sóhajnyi Nap
valami ami éget
madárszürke reggelekből
ami kiragad
és nekirepít az égnek
valami ami nincs még
amiért törve fázva
jársz útról útra
és lenyomod a titkok kilincsét
bármi de hinni jó
csak egy akad
mit küld a szád
kristályreményű szó
sóhajnyi tiszta Nap
keltsen egy magot
ha nem leszel
de tőled itt marad
Vissza a tartalomhoz
Hajnali inkarnáció
Mielőtt e fehér papírt az asztalra tettem
minden tiszta volt
nem szándékoztam fontos dolgokról írni
gondolataim elfordítva az évek meddőhányóiról
megállapítottam: ha nem is ideális
de neked nekem
az adott körülmények közé csiszolódott életünk
kielégítőnek mondható.
Szemem a Hármashatár-hegy fáit-bokrait mérte
figyelmen kívül hagyva az ablakot
túl a tárgyilagosságon rögzítettem
a hófoltok zsugorodóban
nedveket gyűjt a föld
elérkezett a hetednaponkénti reggeli fény szobánkba
s a szombaton halálra ítélt vekker döglötten áll
nem asszociáltam langyos nyugalomra
alvó fiunk csupasz fenekére húztam a paplant
s meggyújtva kávé utáni sokadik cigarettámat
gondolataim elfordítottam az évek meddőhányóiról
kiráztam agyam hatnapnyi gondját
s figyelmen kívül hagyva az ablakot
szemem a Hármashatár-hegy fáit-bokrait mérte
azonosítottam a hófoltokat
koordinátáimat
hogy bemérhessen a tavaszi szél
Vissza a tartalomhoz
Sebek májusok
tisztaszobák vérzőszívű Jézusai idejében
amikor hörcsögpofájú törpék őrizték a kerteket
anyám hipermangánt oldott a vizeslavórban
kimosni sebeimet az út előtt
előbb a mesék maradtak el az álmok
földhöz mintázták arcomat a vágyak
összefordult zsíros kenyerekkel
felnőtté dédelgetett a század
nem maradt út vértelen
minden percemnek van halottja
gyöngyös homlokkal ébredőt
ordas csillagok követnek lopva
hogy van-e isten nem tudom
ki léptemet figyelve véd meg
de érkeznek még a májusok
és jönnek új remények
Vissza a tartalomhoz
Vasárnap
fák magánya rend
kert virágsereg
sikoly utáni csend
eső csepeg
hajnal alvó kaszárnya
kókadt silbakok
nyálba futó szája
álmodik kenyérillatot
fegyverszünet béke
hat nap utáni csend
vasárnap érverése
virágkaszárnya rend
Vissza a tartalomhoz
Határkövek II.
miénk volt minden álom itt
ha értünk jött az este
közös volt félelem kenyér
de nincs még semmi veszve
| 
