|
Küldj angyalokat
Nagyvárosi passió
Kossuth Rádió, 1989. május. 23.
A Zsebrádiószínház bemutatója
Dramaturg: Sári László
Rendező: Vajda István
Nagyvárosi kép. Járművek torlódnak, emberek szaladnak össze. Fejetlenség, hangzavar.
Tömegből:
– Mi történt?
– Valami férfi...
– Részeg volt...
– Megint elkések...
– A villamos alá esett...
– Dehogy! Autó...
– Tegyék a járdára...
– Mindig ilyenkor...
Elmosódik a zaj. Orgona szól, egyre halkulóan. Lélegzetvételnyi csend után imamalomszerűen a kórus.
Kórus:
Reménytelenség sója marja a szánkat.
Jöjjenek égi üzenettel,
küldj hozzánk angyalokat,
küldj gyümölcsöket a fáknak,
tavaszt a tavasznak,
telet a télnek.
Mutasd meg arcodat,
mert romlik a Te világod Uram...
Felerősödik a városi zaj.
Tömegből:
– Engedjenek, orvos vagyok! Engedjenek!
– Egy férfi...
– Nem halt meg?
– Egy orvos. Álljanak arrébb! Engedjék!
– Én láttam! Összeesett. Nem baleset volt! Mondom, hogy összeesett!
– Megint elkések...
– Tegyék félre az útból!
– Valami férfi...
– Mi történt?
– Engedjék oda az orvost!
Női hang valakihez, mintha villamoson vagy autóbuszon, de a tömegzaj állandóan hallatszik.
Női hang:
– ... a kerítést kell lefesteni, aztán már könnyebb lesz. Hallanád a madarakat hajnalban, meg az a rengeteg virág. Mind én ültettem, már kapálni is megtanultam, képzelheted. Nem is bírnám ki ha nem lenne! Egész héten a pénteket várom, és tudod, a férjem (!), sose hittem volna! Hát ő mindenhez ért! Ott aztán van étvágya az embernek, és a friss paradicsom, paprika, gyümölcs... és a levegő! Itt meg lehet fulladni, ez nem embernek való! Alig várom, hogy nyugdíjba menjünk, tavasztól őszig kint leszünk...
Elúszik a hang.
Tömegből:
– Meddig állunk még?!
– Nyissák ki az ajtókat!
– Hívtak mentőt?
– Ilyenkor, persze nincs rendőr...
– Részeg volt...
– Azt mondják, az apját hívta...
– Egy férfi...
– Uramisten! Csak ez hiányzott...
– Meghalt?
Női hang: (folytatva)
– ... a vizet kell bevezetni. Isteni lesz. Csak győzze pénzzel az ember... Ott mindennek van helye. A régi tévét is kivittük, meg a frizsidert... Majd megbeszéljük és kijöttök. Bográcsban főzünk, az az igazi, egész más íze van mindennek...
Kórus:
Nem fordul patak a hegynek
Nem sápad el a Nap
Nem hallani a szárnyak suhogását
Nincs jel az égen, Uram
Mentősziréna. Fékcsikorgás.
Mentős:
– Helyet! Helyet! Menjenek arrébb!
Feltehetőleg az elsősegélyt nyújtó orvos, a mentőshöz.
Orvos:
– Késő. Pedig egészen apró sebek. Pár napja szerezhette. Érthetetlen...
Mentős:
– Nincs nála igazolvány. Harminc körüli lehet... Takarják le.
Papírzörgés. A mentős a központtal beszél.
Mentős:
– Központ? Exitált. Új cím?
Női hang: (folytatva)
– ... itt meg ez az állandó hajsza, idegesség, én nem is tudom mi lenne, ha...
Hangszóróból:
– Tessék vigyázni! Az ajtók záródnak!
Kórus:
Világ világa
Virágnak virága!
Keservesen kínzatol,
vas szegekkel veretel
Kongó, zárt térben, szenvtelen hangon, mintha valaki jegyzőkönyvet diktálna.
Férfi hang:
– Harminc év körüli férfi. Nem azonosítható. A koponyán horzsol külsérelmi nyomok. Mindkét tenyéren és lábfejen, valamint a mellkason, zárójelbe kérem: oldalirányban, szúrt sebek. Fizikai állapota, soványsága ellenére, jónak mondható. Belső sérüléseket nem észleltünk, ittasságra utaló jelek nincsenek. A halált, valószínűleg a szív elégtelen működése okozta. További vizsgálatra...
Elúszik a hang.
Hírolvasás. Érzelemmentes.
Bemondó:
– ... kérjük a szemtanúkat, hogy a nyomozás előbbre jutása érdekében telefonon, vagy személyesen jelentkezzenek. A ma estig várható időjárás. Jobbára borult ég, eső nem...
Elúszik a hang.
Kórus:
Jöjjön el a Te országod
Legyen meg a Te akaratod
Kongó, zárt térben – talán hullaházban –, felindult hangon.
Ingerült hang:
– Agyrém! A halottak csak úgy nem tűnnek el! Kutassanak át mindent, a hétszentségit! Itt nem lesz krimi! Mi az, hogy eltűnt...
Bizonytalan hang:
– ... de a ruhák itt vannak...
Ingerült hang:
– Nem érdekelnek a ruhák! A hullát kerítsék elő, azt a keserves Úristenit!
A pillanatnyi csendben, a helyhez, az ingerült légkörbe egyáltalán nem illő csengő férfihang.
Csengő hang:
– Békesség néktek!
Ingerült hang:
– Mit akar...? Kicsoda maga? Nem tud olvasni? Ez nem átjáró ház! Takarodjon!
Csengő hang:
– Talán segíthetnék... Az a férfi, aki három napja halt meg...
Ingerült hang:
– Még mindig itt van? Menjen a fenébe! Nem érti?! Menjen a fenébe!
Dobogó lábak, ajtócsapkodás.
Valahol a szabadban. Kerti szerszámok zaja hallatszik, majd a már ismert női hang valakihez.
Női hang:
– ... és azt mondta, hogy vigyek igazolást, hogy tényleg baleset volt és azért késtem. Megáll az ember esze, hogy mennyi barom van az Isten állatkertjében! Ha nem lenne ez a telek, én nem is tudom...
A csengő férfihang szólal meg, bizonyára a kerítéstől.
Csengő hang:
– Békesség néktek! Talán segíthetnék. Hallottam, hogy a balesetről...
Női hang: (Szinte rikácsolva)
– Maga csak ne hallgatózzon! Ez magánterület! Ez a mi kertünk! Menjen a francba! (Kis szünet után valakihez:) Szent Isten, hogy micsoda emberek vannak...!
Kórus:
Nem fordul patak a hegynek
Nem sápad el a Nap
Nem hallani a szárnyak suhogását
Nincs jel az égen Uram
Jöjjenek égi üzenettel,
küldj hozzánk angyalokat,
küldj gyümölcsöket a fáknak,
tavaszt a tavasznak,
telet a télnek,
reménytelenség sója marja a szánkat,
mert romlik a Te világod.
Mutasd meg arcodat, Uram...
Jöjjön el a Te országod
Legyen meg a Te akaratod
Világ világa
Virágnak virága!
Kerti szerszámok hangja, majd élesedő zörejek, autók, villamosok. Közeledő, erősödő mennydörgések. Csönd. Alig hallható gregorián. Teljes csönd. Megszólal a mesélő hang. Halk szél a mesélő hangja mögött.
Mesélő:
– ... a szivárvány-hasú tündérek előjöttek az erdők fái közül, mert nem lehetett találni menedéket, mert elunván a fák is az állást, egymás hegyére-hátára dőltek, előjöttek a szivárvány-hasúak akkor, döglött csipkebokrokkal a katedrálisokat betakarták, nem feledve fészkelő-helyeit a szélnek, aztán csak ültek rezzenetlenül a külső hegyek ormán, míg szivárványos hasukra mászott az este, míg kristályos lett mindenütt a csend, miként a kezdetekkor...
Mintha óriások szuszognának, zúg a szél.
– VÉGE –
|