|
15. szonett a tél a szél a fű között hunyásnyi lánggal fénylek el ne keressél ha megszökök ha nem-lenni kell nem lenni kell majd napja-nincsen ég leszek anyám-reményű magzatod mint kútba rejtett sékelek szívem verését hallgatod nyarat igézel holt havat tengerrobajú dalt dödögsz hunyásnyi láng kiolt a nap nem találsz rám és messze szöksz szivárvány arcú csak nekem nélkülem halálcsöndesen |