|
1959 július 25-én szombaton apu anyu az unokahúgaim és én – valami gyári jutalom – a déli pályaudvarról elindultunk a magyar tenger felé a dátum sose felejthető nem azért mert akkor ültem először vonatra dugtam szúrósszagú füstbe az arcom s kinyújtott karomat csak azért nem törte el egy szemaforoszlop mert még nem gyorsult fel a gőzös az ok sokkal prózaibb az a születésnapom tekinthettem volna ajándékútnak ám semmi értelme hogy a múltat meghamisítsam biztosan akkorra szóltak a kedvezmények állunk fekete-fehér képen kövér hirdetőoszlop előtt fürdőruhában mind az öten a lányokon fürdőbugyi hátunk mögött balaton siófok a víz szaga az íze az utolsó szabad nyár fénymelege akkor már eldőlt szeptemberben kinyílik a nagy vaskapu betöltöttem a tizennégyet s a gyerekkor nem jöhet velem a gyárba |