A bujdosó keserveiből


húsz jegenye integet
hívom őket
csak intenek

vad a május egyre zordabb
üres tavasz
kinek szóljak

süllyed május én is vele
gyertyázzatok
húsz jegenye





a tiszta szó
a szűz ölek
káprázat minden
bűvölet
víztornyunk mellett
pár pipacs
pirosa mindent átitat
vérzik ha mész
ha elmegyek
nem vágynak rétet
kerteket
ez a mindenük
ez a föld
darabnyi ég alatt
e zöld
ez a szerelmük
végzetük
jönnek a gépek
mi lesz velünk





elvénül minden eszközöm
katéter jön-megy testközön
vacogó testem simul tán
de vak a játék szimultán

omlik a sánc alig állok
kifeküdtek a futárok
buktam asszonyt lovat bástyát
gyaloggalopp nincs királyság





jővell dércsikorgó
dereshajnal szárnyon
dárdakopogású
ördögpatalábnyom

jővell tündérrózsa
szirompalást ködben
amikor az éjszak
gyöngyharmatra döbben

jővell szerelemmel
szívemésztő lánggal
jaj anyám fordulok
szembe a világgal





suhogást hallok
lopakodik az árnyék
takarítják a temetőt
várnak anyámék

vértavasz vérősz
levélrezgető csöndben
félreverik a csontokat
ma hazajöttem

de sokan vagytok
égő portiszta szépek
volt vérnyár jégszikrás vértél
kinyílik lépek





véremre hulló hópehely
ölnie kell ha ölni kell
öreg vagyok és ostoba
ki kinek itt a gyilkosa

hol az áldozat hol a kés
hol van a forró lüktetés
kerengő pihe vérre le
fagylepkeként végez vele

sikolyom jégkard megfagyott
halott vagyok látod halott
elfed rám dől a vad fehér
kegyetlen kristálykarmú tél

jöjj irgalmatlan jöjj havazz
nem lesz parázsló új tavasz
csak ez az ádáz hó esik
decembertől decemberig





a fákon hó ül vastagon
mit akarsz még te mocsok tél
rakom az éveket rakom
valami nemjövő jobbér

vegyek kabátot vegyem le
homlokom gyöngyözik fázom
és jön reggel jön az este
fagysuhogó halálszárnyon

olvadjál hó melegedj fel
verd a telet aranyággal
tavasz fényesítsd a reggelt
rigószó kell napsugárdal




[KEZDŐLAP]