|
húsz jegenye integet hívom őket csak intenek vad a május egyre zordabb üres tavasz kinek szóljak süllyed május én is vele gyertyázzatok húsz jegenye a tiszta szó a szűz ölek káprázat minden bűvölet víztornyunk mellett pár pipacs pirosa mindent átitat vérzik ha mész ha elmegyek nem vágynak rétet kerteket ez a mindenük ez a föld darabnyi ég alatt e zöld ez a szerelmük végzetük jönnek a gépek mi lesz velünk elvénül minden eszközöm katéter jön-megy testközön vacogó testem simul tán de vak a játék szimultán omlik a sánc alig állok kifeküdtek a futárok buktam asszonyt lovat bástyát gyaloggalopp nincs királyság jővell dércsikorgó dereshajnal szárnyon dárdakopogású ördögpatalábnyom jővell tündérrózsa szirompalást ködben amikor az éjszak gyöngyharmatra döbben jővell szerelemmel szívemésztő lánggal jaj anyám fordulok szembe a világgal suhogást hallok lopakodik az árnyék takarítják a temetőt várnak anyámék vértavasz vérősz levélrezgető csöndben félreverik a csontokat ma hazajöttem de sokan vagytok égő portiszta szépek volt vérnyár jégszikrás vértél kinyílik lépek véremre hulló hópehely ölnie kell ha ölni kell öreg vagyok és ostoba ki kinek itt a gyilkosa hol az áldozat hol a kés hol van a forró lüktetés kerengő pihe vérre le fagylepkeként végez vele sikolyom jégkard megfagyott halott vagyok látod halott elfed rám dől a vad fehér kegyetlen kristálykarmú tél jöjj irgalmatlan jöjj havazz nem lesz parázsló új tavasz csak ez az ádáz hó esik decembertől decemberig a fákon hó ül vastagon mit akarsz még te mocsok tél rakom az éveket rakom valami nemjövő jobbér vegyek kabátot vegyem le homlokom gyöngyözik fázom és jön reggel jön az este fagysuhogó halálszárnyon olvadjál hó melegedj fel verd a telet aranyággal tavasz fényesítsd a reggelt rigószó kell napsugárdal |