|
A félnégyes a Szent Imre téren ahol a Hév megáll s valaha egy vekni kenyeret nyomtak a kezét zsebében tartó Lenin hóna alá a fotós bolt bejáratánál támaszkodik befelé néz beszél fején fekete kendő megkötve hátul az egész alak olyan régimódi rockeres eleinte azt hittem a szomszéd zöldségkereskedő idejét múlatja az optikussal aztán teltek a napok hetek s hogy támasztotta tovább az ajtóoszlopot kezdett gyanús lenni a dolog a zöldségboltban mindig volt ki dolgozott de őt belül nem láttam soha hajléktalan – mondta a lányom – bolond ugyanaz a póz ugyanaz az ajtó hót-koszos ruha tiltakoztam még – ugyan ne mondd de a tények túlontúl egybe estek fogytak érveim fogyott a tán esetleg egyszer mert én is inkább csak magamba járok hangos szitokszavakkal valaki mögöttem jött perelt nem fordultam vissza igazán nem érdekelt ahogy mellém ért s továbbhaladt jellegzetesen csosszanó láb csámpás bakancs fölismertem: a fotósbolt-ajtós-rockeres kit addig csak egy helyben állni láttam megy mellettem hadonászik integet s káromkodik bizony figyelmen kívül hagyva az illemet valami rosszéletű némbert szapulva nem volt mellette senki se de ő pörölt vele hogy szemét a világ s te vagy a mocska te te ócska kurva ment csoszogva s én szokás szerint a magam tempójánál maradva tovább a megszokott úton kicsit figyelve még a hangra hirtelen belerettentem: ugyan néznek-e így engem ki Csepelt nap-mint nap botommal tekergem lehet hogy beszélek is s ha szembe jönnek nem érdekel szemem se rebben nem mindegy ajtó körbe-út lehet én is rég legenda lettem nézd: a félnégyes barom mutat az optikus az ablakon a zöldséges bólint s a rocker mondja mondja |