|
a szokásos vásár lehetett mint az ötvenes évek elején a kerepesi úti kispiac mögött ahol a szörény utca megy el az iskola mellett oda állították a ringlispílt hajóhintát mikor közeledett a menet vége emelkedő deszkákkal fékezték a lengő csónakot a százados útról már hallottuk a bádogtölcsérekből recsegő zenét balázzsal mentünk ezt megint ébrenlétben kell kikutatni tízéves lehetett tudatosan indultunk megkeresni az aktuális szobrot nem időztünk sokat kifizettem és vittük a fehér talán egy méteres figurát határozottan emlékszem nem volt sem angyal- sem démonutánzó következő alkalommal bizonyára komoly oka lehetett balázs egyedül hozta hóna alatt a hevenyészetten csomagolt új szerzeményt félakkorát mint a múltkori a szobor feje mögött visszahajlottak a szárnyak először azt hittem szatír de nem is az volt az érdekes hanem az egészet fedő barna lakk nem mondom hogy nem tetszett kettőezer nyolcszázért méltányos is volt az ára különben ötezret szántam rá gondoltam vehetett volna jóval nagyobbat három órakor felébredtem a két fröccs az esti tea aztán visszafekve próbáltam folytatni a történetet de csak derengő képen álltak színüket-vesztett terrakotta-katonák egy lány volt velem nem bogár nem tengerszínszemű mégis természetesnek tűnt mellettemléte később lacival és apuval indultunk hódmezővásárhelyről egy másik városba ebédelni ittunk három üveg vörösbort aztán vissza vásárhelyre mikor újra megéheztünk autóba szálltunk apu vezetett pedig sofőrülésen sem ült soha de valamiért a rendőrségre mentünk ahol magyaráztam rég voltunk az étteremben apu alig ivott fújassák meg vele a szondát hét órakor harangoztak nem érdekel gondoltam maradok a nincsnevű mellett át akartam ölelni de világosodott a függöny mögött kirajzolódtak a körvonalak nézett befelé az angyalos a mázas az agyaghadsereg a lány kisimult mellőlem az ágyból szomorú mosolyába gyűjtve magával vitte álmaimat |