|
A víztoronynál mocsok mindenütt a víztorony valószínűtlen óriás tölcsérgomba sejteni csak beburkolózik nyálas szürke ködbe gyere új év reményekkel gyere a régit född be föl-alá nap-nap után ez a sétajárat kezemben csukott esernyő épülnek omlanak a házak megkerülöm a Szent Imre teret piros-bogyós bokrok sora kísér s vissza a Kossuth Lajos utcán amíg a szem elér leveleit az orgona rügyekbe zárja várja márciust feszül a rügyek magánya négy óra sincs s tolakszik már az este lombtalan fák betonfalak közt átszüremlő ének panel-Chopin mintha sosem volt volna nyár itt élek szemben a víztoronnyal ahol a madár se jár |