|
Az elhagyott ház Félig-hullt redőny. Poros, törött üveg. Ablakközben fakult gyertyák díszlenek. Mintha sehonnan: őszi nap világít a romló házfalhoz igézve Kosztolányit. Nincs több varázs. A szobában szürke semmi. A láb indulna, vinne, de innen hova menni? Próbálkozol. Ha bent egy lámpa gyúlna... ha rég-halt hangok szólalnának újra... és minden mozdulna, minden nevetne... és hinni kezdenéd: talán még lehetne... Talán mi lett, mind képzeled csak voltnak... ám semmiből, csak semmi, ami rád omolhat. |