|
Az őszbe egy kis fény kellene az őszbe mezővel messze erdőszéllel köveken csobogó patak fogaidon a nevetéssel szinvásra hozva az egészet emlékezni fogok erre a délutánra éled a hibiszkusz kit már rég leírtam erkélysarokba löktem fellélegzik levélbe döccen s maradok megint vesztes hűtlen elhagyó kinek újravirágzik szép lesz az ősz hozzon akármit mégha erdőm patakom se csillagokon túli hűség kúszik szerelmesen a hibiszkuszágig rámosolygok ahogy rezzen is értem aztán szeptembervégi csend szemérem |