|
Bartók volt hatvanegy napunk a közös ég alatt beleborzongok Veled együtt én a maradék a satnya mit tudtam én mi van New Yorkban mit tudtam én hol ki a magyar homlokomon az átszúrt érbe lüktetett anyám vére nem tudta ő sem én se az óceánon túl elfogy egy kis haza nagy zenésze van-e kezdet van-e valami készen hatvanegy év után sincs válaszom kínzatunk gyönyörben szenvedésben s ha szívűnkig ér egy zongora hegedű hangja megértjük-e miért jöttünk e nagy kalandra ide hol gyermekgyönge az egység kellenek hát kik küldetnek szeressék verssel ecsettel sámánvarázzsal húrosokkal ütőkkel cselesztával |