Búcsú Pasaréttől a fontos dolgok is elenyésznek emlékeid közt nem találod széthullik mint a rigófészek hiába keresed hiába várod erkélyünk alatt aranyág magyal a sas-hegyre látni a kert fölött messzibe vesző lombjaival fekszik akár egy kutyakölyök kapkod nincsnevű csillagokhoz a korlátnak támaszkodva nézem elalvóban fülemüle csattog ennyit sikerül megidéznem évek óta magamban siratlak az életről mesélek neked hiába nyitott minden ablak nem rejthetem el rettegésemet hallgatjuk a rigók rekviemjét megpróbálunk hinni a jónak milyen szemérmes is az emlék letakar elvisz tőlem a holnap |