|
Bypassiada katafalk fogom a vaságyat szélén ül figyel a lélek bóbitás lovak halálnap jelentem reggel ha élek * * * és egyszer csak azt mondják te jössz a menni kellre lábad indul tudod ahogy a függöny lebben semmi sem félreérthető rövid ez a nyár ma mindenki fél mondja értetlenül a révész markomban jatt nincsenek ingyen utak * * * utoljára a lélek hagyja el a süllyedő testet * * * a nyárdalok ideje lejárt halált éneklek halált szerelemtelen csöndben csorog a könnyem lejárt ideje a nyárnak zárd a kapukat zárjad vetkőznek céda fák mocsok világ lejárt a nyaram ideje tagadok hiszek-e múlik az este jön az éj feketén az égfedél minden nyarak lejárnak kit érdekel a szárnyad ez már a vad könyörtelen voltodra kattanó jelen lejárnak minden nyarak hogy sirassalak helyemen üres pohár kiknek van mivel koccintsanak * * * a puszta félelem talán a jellem nem tudom a megoldások mindig máshol bújnak résnyire nyílt kapun küzdelmeimmel de rég nem tudom miért mi ellen mire hol adnak pótengedélyt esetleges csak a most a ma a vagy vagyok fogában ki tart halott sirályt már régen nem tudom kutattam minden rejteket szégyenkezésre nincs okom kinyíltam megfejthessenek és rettegek hogy semmi nem lesz karvalyszárnyú űr se ég jövő jelen se mellettem se ellenem simogatni nem marad kezem de minek amikor semmi sincs ha nincsen szerelem * * * estig adtam haladékot azután reggelig nem jó ez a határidő-szabás mintha gyerekidőből a háromig számolok és örök harag egy kettő negyed három fél három negyed három háromnegyed-három fél három háromnegyed-három nem elveszíteni akarlak * * * beethoven telefon-szimfóniáját hallgatom a kórház folyosójáról otthon kapucsengős für elisétől zeng a lépcsőház erzsi drága téged is meg lehet utálni * * * váltva magasba lendülő kéz rugaszkodó lábak szökellés így kell kinéznie egy indiánnak megyek bicegve nem ugrálok bebarangoltam a prérit kezem lassan emelem sok tavaszom szép volt kihunyóban a lángok remegő láb hívó sasszárnyak égbolt * * * nyitott esernyővel ugráltam a lépcsőház földszinti ablakából nagy produkció volt 1950-ben ötévesen az ernyő az ugrások közben mindig kifordult nem lassítva a sebességet de azért volt illúzió rossz talajfogás nincs tudója miként történt a baj futottak velem az 55-ös buszhoz fájdalom volt a ringás anyuék ölében a népliget sarkán a pénzverde melletti bódénál határozottan emlékszem ott apu fogott várva az üllői úti villamosra valami mogyorós csoki-szeletet kaptam ami az igazán beteg közé diagnosztizált főleg ha hozzáteszem hányni kezdtem az első harapás után nem nagy történet kihasadt sérvemet megoperálták az ablakból ugrálást egy időre szüneteltettem de oka van hogy 61 év után újra eszembe jut fekve egy kórházgyár hetedik emeletén s a nyitott ablakon át hallom egy az anyját keservesen hívó gyerek jaját látom magam vasrácsos ágyban ténylegesen kőhajításnyira innen és minden fáj és minden idegen csak látogatáskor érkeznek védő karok ide a kardiológiára bármikor bejöhetnek alig van megszabott idő esténként sírás hasít a frissen vágott sebbe magamban mormogom talán eljut a másik emeletre ne félj kicsim a szíved rendbe lesz csak a bánat át ne fesse * * * ez az őszidő eltrafált jódszagú vaságy-hónapok eső fehérül hóra vált szelídíti a holnapot ez a november ennyit ért égő sebbel a mellkason küszködöm csöppnyi lenniért s örülök hogyha megkapom rágódhatnék a múlt időn fénybe tartom az esti bort volt ami volt jön ami jön ez a télelő ennyi volt mi jön ez a télelő ennyi volt |