|
Dunaballada sárga-barna padon térdelek hatos villamos rakpartlépcsők fák margitsziget megyünk a fizetésért óvatosság hosszú az út hazáig apunak útját állják a kocsmák nézem a nagy folyót míg a szem ellát a lépcsők vízbe érnek kékbabos ruha anyán mondom neki az én dunám apu adja a pénzt rend lesz ezerkilencszázötven hajók uszályok nézem a parlamentet ahogy a hídra érünk ügyet se vetve rám mondja a lányom az én dunám a balladás folyó ringatja a kidőlt fákat mintha mi sem történt volna elúszott fél évszázad egy évezred nézi a lányom a mi dunánk mondom csak ne tévedjek |