|
Ég a házad mindennap arra készülök talán ma azt a verset tavasz dérütött ősz széjjelfutó percek törött lázmérőből higanycseppek próbálom egybe terelni megírom azt a verset de szétesik nem ez a napja az ajtót ez az este is becsapja tornyosul a romló idő keserve megyek nyomtató állat nem jön életem verse fogynak napok csillagok holdak szöksz titkaimmal várom elhoz a holnap fényesítsd félelmem kertjét söpri a gyöngyszemeket a hajnal az égen sosemlehet vers ég elindultak a csigabigák tejért vajért hatvanöt évemen át |