|
egy hete sincs hogy az álomolga verset írtam azóta nyugtalanít görgetem magam előtt mint beragadt dallamot halál törött üveg kétezer-kettőben faddon elejtettem egy tükröt eszembe jutott anyám de annyi csak összesöpörtem hogy valami megváltozott mindenki tudta én voltam a dráma balekja novemberben a khan al khalili bazárban gondoltam jó lenne eltévedni nem jönni vissza fölültök a gépre én megtanulom a nyelvet de hogy a picsába írják arabul csepelt mentem az idegenvezető magasba mutató keze után leültünk a minaret előtti téren és meghallgattuk a gépmüezzint janiék decemberben kivágták a jegenyefát nem tudtak ráállni az antennával az adótoronyra valahol most nyaralnánk július végén a legjobb huszonötödike körül bár most ez se igaz alsónémedi felől villámlik idehallatszik mélyről a dörgés a tükörhöz annyit fene gondolta volna hogy ilyen halál is lehet az olgás-álomvers után reggel levertem egy poharat a sarokvitrinből hatásvadász epizódja a történetnek anyu szerint a tükörtörés halál a szerelemtelenség pusztulat őrlődöm régvolt időkön mindenütt szilánkok temérdek üvegdarab |