|
Egyiptomi konfliktus Csepelen állok ghizában a nagy piramis mellett az árnyékos oldalon és olyan fura hogy a hatalmas kövek közötti résekre figyelni kell bele ne essen az ember milyen célt szolgálhattak valamikor ezek a furcsa fedetlen pincefolyosók közben nézem hova lépek mert turistákat kedvelő arabok grasszálnak tevéikkel és sűrűn léphetni bele a potyadékba ami alig von le a nyomasztó szembesülésből mik történhettek itt több ezer éve ez a kép jön újra főleg reggelente mikor álomból tisztulóban igyekszem magam rendbe rakni a zuhany alatt és a konyhában is visszatérek a piramisokhoz mindig az árnyékos oldal a napot nem bírja a hipertóniám miközben feszengek egy színpadon a volt polgármester igyekszik bagatellizálni a helyzetet mert nem érkezett meg a költőbarát akivel megegyeztünk hogy ő hozza magával az est anyagát én csak arra hagyatkozom hogy felolvassam az elém tett verseket a kérdéseire válaszoljak még húztuk volna az időt de már körülöttünk is sokan ültek mintha porondon lennénk ideges voltam és csodálkoztam is hogy ennyien kíváncsiak a költészetre leültem két sor között és gondolkodtam van-e vers amit el tudnék mondani régen fejben volt az összes de ma már egy estre valót is képtelen vagyok felidézni itt tarthattam mikor megint bejött a fáraók világa mindig ugyanaz az északi oldal a piramis alsó sorának közepénél hallani a ló- és tevepaták koppanását hamarosan lemegyünk busszal a szfinxhez aki csak hallgatni fog mert tudja de nem érdekli hogy szétszakadó életem mennyire nevetséges a vörösessárga napsütésben mit akarhatok szemben a titokkal hisz azt se tudom mi lesz velem mikor kiszállok ferihegyen a gépből közben teljesen megtelt a terem eszembe jutott telefonálni kellene a barátomnak de a polgármester szerint bárhol van is már úgysem ér oda igyekeztem nem nézni senkire majd csak véget ér ez az este közben befejeztem a reggelizést kis szelet kenyér pár kanál kefir megnyitottam a leveleket és egy videó montázst mi jut eszébe március tizenötödikéről igen úgy rémlik petőfi mohácsnál halt meg és isten áldd meg a talpra magyart járókelők beszélnek kossuthról is aránylag biztosan tudják hogy lajos valahogy idáig jutottam a forradalomban a költőt is helyre téve a raboklegyünkkel miközben állok ghizában a piramis alján totyorogva mint a tojógalamb de hiába vigyázok csak belelépek az ürülékbe az északi oldalon otthontalan kis szaros magyar meglebbentem a szárnyam aztán mindenek felett |