|
Emléknyár ülök a parton nézem felhők fénykatedrálisában a hegyek mögé bukó napot annyira triviális visszafojtom lélegzetemet nehogy elriadjon ez a talán utolsó pillanat mikor eltűnik a nap s még itt az aranyragyogás kell hogy értsd a szemérmes képzelet mit rejt s ugyan miért a sok év mit se számít de a fáradó szív remeg nem figyeltem rá sokáig végérvényes vagy mint az alkony fájón ereszt el szemem elfogysz templomég a parton ezen merengek most ezen a part a tó is vaksötét te maradsz mindétig mindenemben istenre várok nem szabad aludni még |