|
E.T. haza haza ahogy a bütykös ujjú kis botanikus mutatott egy messzi világra ahol emlékezi testét az ágy arcát őrzi a párna ahol a virágai nyílnak ahol a kedvese várja haza bárhol véd ölel engem ha földbe mos a zápor otthon van minden sejtem ahol értik arcomon a könnyet mert velük vagyok mind s ha félek mind velem jönnek hazám a szót nem gajdolom naponta de úgy tapadunk össze ahogy a hús a csontja ahogy magját védőburka zárja óv a semmibe tévedéstől lehetek magam de sose árva háromszínű hol hihetni kell a szónak lányok és fiúk a májusokban szerelmet a szavával szólnak mert megtart ősi jusson minket nem kell árvalányhaj kokárda csak az aggódó váró tekintet anyahaza ki simogatna jobban szánkhoz ki emel bögrét itasson mikor a láz rózsája lobban ki őrzi lépésünket a táncunk s akit naponta arcul csapunk akiből kurvát csinálunk |