|
ezen a márciusvégi délelőttön próbálgatom mint ezerdarabos puzzle-t azt a két délelőttöt persze akkor nyár volt augusztus meleg és hiába kínlódom nem tudom összerakni a történetet fényekre emlékszem sötét ruhákra két oldalt mocsok kandeláberek de nem érzem a denaturált szesz szagát az adta-e a halványsárga fényt vagy már műlángolás volt gépzene amire a tűző napon lehorgasztották fejüket a csokrok ezen a márciusvégi délelőttön próbálom elhitetni magammal a csöndszünetekben rigóhang cinke szólt és békésen a méhek bogarak zümmögése de ezt csak most akarom beilleszteni a képbe mert egyáltalán nem emlékszem arra se kik álltak mellettem csak rémlik annyira fájt a derekam hogy hiába váltogattam a lábam és vártam rakják a kocsira a virágokat induljunk talán múlik a zsibbadás és neked is borzasztó lehet várni a napon bezárva ezen a márciusvégi délelőttön lényegét tekintve valami összeállt ami meg sem közelíti az akkort de tudomásul veszem vannak dolgok amiket hiába akarok újra és ezerszer megidézni a tovagördülő évek fölmorzsolják a felejthetetlent előbb a számok homályosulnak később az arcok és ma már elfogadom ha nem is értem működik az önvédelmi rendszer ami nem hagyja kibogozni a réget és súlyát veszti az is lesz-e ki akarja rám a választ akibe hiányként beleégek |