|
Gyerekversek Teremtéstörténet A Világ úgy kezdődött, hogy volt egy nagy fekete, azt elnevezték Földnek. Volt egy nagy koszos valami, azt elnevezték járdának, aztán lett az úttest. * * * Volt Ádám és Éva. Lett sok gyerekük. Aztán azok elköltöztek és lett a sok ember. * * * Kutyák úgy teremtődtek, hogy csináltak egy fakutyát, lelket leheltek bele, aztán csináltak még egyet, lett sok kutyagyerekük, aztán azok elköltöztek és lett a sok kutya. * * * Mindet nem akarom elmesélni, de az úgy volt, hogy volt – mert csinálták –, azokból lett sok..., aztán azok elköltöztek szanaszét, és lett a sok lakótelep. Annyira hiányzott Rongyó a legjobb barátom. Apa varrta egy fehér pólóból, titokban. A haja fekete fonal. Rajzolt neki szemet, orrot, szájat és festett rá ruhát. Ahogy elővette a háta mögül, rögtön tudtam: Ő lesz a legjobb barátom. Rongyó nem szólt, de mikor magamhoz öleltem, már tisztán hallottam a hangját: ... az leszek, igen. Anya valami orvosizén volt Dominikán, s mint bárhonnan, onnan is hozott nekem babát. Meglepődött mikor az Újat Rongyónak bemutattam, de még sokáig nem mondtam el neki, Rongyó a legjobb barátom, és apa őhelyette varrta, mert annyira hiányzott. A Csorba Piri A legrosszabb rosszgyerek a babáim közül a Csorba Piri. Vele mindig csak a problémák vannak. Nem kel fel időben, nem akar rendesen mosakodni, turkálgatja az ételt, és az iskolában csak néz kifele az ablakon. Nézi az eget, a fákat, a madarakat. Pedig annyiszor mondtam: Piri, mi lesz így belőled, ha megnősz? – de nem használ neki. Áll a tükör előtt, próbálgatja a ruháit, én meg csak sopánkodok: Jaj, jaj kicsikém... és nekiülök a leckéimnek, nehogy anya vagy apa rákezdjen: Jaj, jaj, kicsikém, mi leszel így, ha megnősz? Gombarató Hogy kerül a Zingre gomb Megmondanám De nem tudomb Izonyára A gomb ha nő S a mennyiség Túl föltűnő Aratni kezd A Gombszedő Piacra viszi S mingyár Vevője lesz a Zinggyár S ha cérna van És ing akad Megy minden Mint a Gombolat Vers utca Vidámvers utca háromban, ősszel, télen is nyáron van. Madárröptetős napkeltét bámulnak a jegesmedvék. Levél hull vissza faágra, bejgli dióvá darálva. Öregapó jár rollerrel. Naplementekor: Jó reggel. Unokák, pólyás nagymamák fényezik a réz angyalát. Lovak kocsmában bort isznak, az eperfa meg bólintgat. Ne feledd Vidámvers utcám, egyes szám után hármas szám! Van versláb, rím is, kimérten. Idétlen. De nem időtlen. Piacon – Kofaasszony, hogy a répa? – Az ép, vagy a potyadéka? – Nem darabra, halomban, így az egész, ahogy van! – Áldja-vigye, legyen hét, a Teremtő teremt még! Kisgömböc Macskanadrág, macskaing. Erdőn át út kacskaring. Megy a nyúl, a farkas is, járt arra egy Barkas is. Ott biceg a nagymama: őrzi az Úr angyala. Vaddisznó, hat vadmalac, Kisgömböc is ott szalad. Bekapja mi útba áll: farkast, Barkast, nagymamát, vaddisznót, hat malacot – mindent, mindent bekap ott. De az útnak vége lett, nagyot durrant, szétesett. Dőlt a Barkas és a nyúl, nagyanyó, az ordas úr, hat malac, a vadmama, inalt az Úr angyala. Üres az út, kacskaring, nadrág sincs, se macskaing. Nyarazó Pörög, kattog a mókusfarokka, Jancsi, Pál kap cirokra-marokra. Ég tetején lóg a söprűlapát. Jól beijed és megadja magát. Pálmafa csúcson a rókamajom tyúkbanánt álmodik hajnalokon. Harcsa bitangol a búzamezőn: csobbannék én is, de nincs evezőm. Bőg a tehén a templomtoronyban, szénaebédje, nem tudja, hon van. Leffed a nyelvem, szól a bolond. Nekem meg nincsen, néz a kolomp. Elmegy a nyájam, a rét kiürül, hogy leszek főkolontos egyedül. Fáradok, néz föl az égre a nyúl, hátha felé intersas kanyarul. Billeg a banka: búbos a kontyom, mégsem élhetek békaporontyon! Étterem kéne, vagy béretető – szól a barázdán egy billegető. Kukoricásban a tengeri sün táncdalokat fú egy nincs-hegedűn. Erdei kaland Csiperkőc úr bodzagol. Kalapjában rókatoll. Virittyol a moharon: napi távom rohanom. Lelassít a csigavonat: Ne beszéljen bolondokat. Menjen inkább pipitéren, épp ráérek, kikísérem. Vigyázzon, még beleszédül, szól valaki rekettyéül, épp elég az ember gondja, minek még egy bolondgomba! Nem tudják, hogy mi a rangom? Ki merészel ilyen hangon kötözködni hajnalórán?! Rögtön szétszórom a spórám! Nem vagyok én értékcsökkent, hogy szapuljon minden jöttment! Ki az utamból nem tágul, megtanítom galócául! A bohóc Nyeltem tüzet, rágtam kócot. Látták lappok, bergengócok. Manézsokban műlovartam. Medvék, kígyók másztak rajtam. A trapézon ma sincs párom: Nagy Szaltó-cár volt tanárom! Hegedültem, trombitáltam, hátidobot vert a lábam. Orrom bumszli piros labda, körülöttem csinnadratta! Ha földob a gumiasztal, gyereksereg kísér tapssal. Arcomra könny sose pereg, nevet, ki lát, felnőtt, gyerek. Bánatom nincs, bohóc vagyok: ne hidd el, ha nem akarod! Békalagzi Gyalogúton gyalogbéka békén gyalogolgat. Hogyha igaz ami hírlik, házasodik holnap. Készülődik a varangynép, forognak a nyársak, nagy kondérban keverik a szúnyogbecsináltat. Tóparton a kórus hangol, figyelik a vének. Bólogatnak: így kell szólni a nászbrekekének. Megérkezik a vőlegény. Mint a sült hal, néma. Postán jön a menyasszonya, mert leveli béka. |