Holnap ha Holnap, ha reggel ébredek, mert zúg az ócska csaptelep, összerakom pár göncömet s megyek a francba, ég veled. Volt néhány évünk, véget ért. Elromlott, mindegy is miért, hagyjuk hát végre kit mi sért, ez amit ránk a sors kimért. Megyek, még őrzök ízeket, keserűt, viszem nincsedet, savanyút, őszi-nedveset. Remeg a múló kert, remeg. Elromlott, mindegy is miért. Holnapra hó jön, eltemet. A jó, a rossz eddig kísért. Marad az ócska csaptelep. |