|
Indián szonettek (részlet) I. Nincs velem az én szeretőm A kunyhómban már rég a szél lakik Magány van bent és fázás reszketés Feküdtem fájt nem tudtam merre mész Mint hajnaltón a ködbebújt ladik Mit áldozzak hogy legyél újra itt Fogynak napjaim életem kevés Minden mi szép volt olyan messze vész Megyek merre a Nagy Szellem lakik Jó lenne együtt most is teveled Vesszen minden más úgysem érdekel Csak látnám újra tengerszín szemed Keserű így már túlcsordult kehely Számhoz emelem a kezem remeg Egy jel kéne csak hogy nyomomra lelj II. Mikor a medve északra indult És gondol egyet és összerámol Nem tudni valaha visszatér-e És lesz-e múltja ha nincs reménye Vajon ad neki jövőt a távol Ahogy itt volt rég lehet majd bárhol Elmorzsolhatok pár könnyet érte Van-e válasz tétova miértre Lehet-e lenni nincsből hiányból Körmeit viseld bár gyöngysorokban Mi volt nem meséli el a medve Fönn északon ki tudja hogy van Fonott üres kosárban az este Istenek éjfehér fénye lobban Északon titok talány a messze III. Hozzám tapadtál Nélkülem nem szökhetsz át a titkok kapuján Mert azt akartam hogy velem legyél Beloptam magam lélegzetedbe Nem láttál árnyékod voltam este Könnyű ruhádba kapva én a szél Reggelid mellé én voltam kenyér Nyakszíjad sötét görbült keresztje Egy halk kérdés legbelül szeretsz-e És én voltam a híd hol jött a mély És én voltam a mély a híd alatt Csalogattalak omolj le hozzám Varázsigékkel jöjj én hívtalak Víz lennék arcod megsokszoroznám Nem tudom ki az őr és ki a rab Nem tudom angyal vagy-e vagy rossz lány IV. Napraforgótányér-mosolyú aranyarcod A harmatot ha összesöpörte Hozzád megy meglátogatja arcod Kacéran ránevetsz csókra tartod Melled balzsamos mézízű körte Mintha zacskónyi arany zörögne Hull hajadra fény nem kell akarnod Templom fölötted az égi csarnok Égsz napraforgótányér-körökbe Mosolyod üzenetéért szállnak Kezeden megpihennek a sólymok Híredet viszik a Nagy Királynak Éneked visszhangozzák az ormok Tavasz voltál ma tűztorkú nyár vagy Mész a patakhoz ruhád megoldod V. Gyékényed fölé ne szálljon Denevérasszony Nem tudod mit kavar föl az álmod Csókokat-e vagy patkányvicsort Reggelre nem tudod ki és mi volt Amiért a lélek felkiáltott Nincs fontosabb ma is mondom álmodj Hogy visszatalálj magokat ki szórt Mit fölcsipegetett a céda Hold Vajh megadatik-e kitalálnod Nem tudom ütök ritmusképletet Szívbillentyűkön lüktet a vérem Ám fogalmam sincs mi vagyok neked Bizonygatod igen azt remélem Zümmögsz valami furcsa éneket És elszállsz egy jött-ment denevéren VI. Hajnaltól hajnalig fénylő Kígyóasszony-bőrbe bújt Ékkő Felszáradt az áldozati oltár Nyugatra vitte a szűz sikolyát Az Óaranyarcú bérceken át Tengerszínszemű te merre voltál Rég becsukódott az égi portál Csapódtam hontalan én renegát Halk eső mosta az éj derekát Figyeltelek a kígyószobornál Ruhátlan fénylett rézszínű tested A pikkelyruha körbeölelte Nem tudhattad hogy szorongva leslek Alihastrónak tőrben a lelke Nem nyerheti el már a szerelmet Kígyóasszony a földre teperte XIV. Örök portugál Túl a vénasszonyok nyarán sajgó Vállamba szívembe mar az őszvég Fagyos szél húzom kabátom összébb Nyikorog jajong a kerti ajtó Akárha tőrök szúrj belém karc hó Meg ne tévesszen az éjsötét ég Lobbantom az összehordott rőzsét Ne legyél a télben vak csavargó Lásd mindenhol van valami újra Gyönyörűm el ne szaladj szeress még Megint és megint karomba hullva Csodáld velem ezt az őszi estét Jön a tél jön a szűzfehér kurva S a jégvilágban mondd mit keresnék |