|
Jelentés Pannóniából Magyar ecsettel pannoni tájat, kérdezem cézár, megfesthetek-e? Égbe került már régen a hadnép, vérüktől gyönyörű föld feketül. Mesélik, erre lent a Dunánál, hőseinkből nőttek nagyra a fák. Lombkoronáikon héroszok árnya, hova lett, cézár, a régi világ? Kopott sarumon elrongyolt szíjak. Jósaink szerint már semmi se jó. Beteljesült e földön az átok, mint törött cserépből szól az echó. Zsarnok bitangok ülik a szentélyt, mindent mi szép volt, szétszabdal a rák. Jajszavak úsznak a nagy folyamon, hova lett, cézár, a régi világ? Vinnék aranyló fényt fel az égre, de hogy csaphatok be isteneket? Ők, akik fentről nézik e tájat – mert idejönni már képtelenek –, mégsem tűrnék, hogy meghamisítsam, e hajdanvolt dicső provinciát. Kinek fessek hát, hiszen mi tudjuk, hova lett, cézár, a régi világ. |