|
Kánikulai csirkevers hajnalban ébresztő meleg odatettem a gázra a csirkét benne a lábak direkt neked a fejet én szeretem zöldséget tisztítottam kiraktam az ételhordót a pultra nyári hajnalokon odaálmodom magam a konyhaablakból a svábhegyre látni érzem a levesillatot és arra gondolok hogy fogsz örülni amikor a jénaiba teszem a cérnametéltet lábat omlósra főtt felső combot a zöldségeket fölpolcolom hátad mögött a párnát uramisten milyen messze van minden kezemben nejlonszatyor megyek az ötvenkilenceshez holnap ne gyere mondod ebben a kánikulában majd szombaton mit ennél kérdezem csirkelevest tudod valamiért mindig azt kívánom kicsit elmosolyodsz ez nem az ortopédia ide behozhatod a lábat de messzire van az a hajnal csak ebből a melegből kimeneküljek figyelem szaporodnak a szívszorítások persze neked úgyse mondanám nehogy lelkifurdalásod legyen akkor szombaton vigyázz magadra mondjuk te ott én az úton a szépilonánál fröccsöt iszom a bódé mögötti pultnak támaszkodva nem tudok gondolni semmi szépre talán az árnyék a házmán utca gesztenyése ezerszer végiggondolva nejlonszatyorban minden nem jut eszembe semmi tudom hiába a hőség indulni kell menni külön üvegben a zöldség cérnametélt csak a címet várom hová kell utánad vinnem |