|
Kiszámolásig hogy mitől ilyen ez a novemberi reggel nem tudom talán az esti zümmögés utóhatása talán a köd mögüli fény vagy mert szél se sír a rossz ajtó alatt ahogy gyerekkoromban kályhaszó tutulnak az ördögök mondta anyám akolmeleg volt ringató mit kamra mélye rejt most elvagyok a derekam fáj ugyan de pulzusom szívem nyugodt rossz gondolat se bánt az agy kémiája közömbösség a megszokott iránt elfogadom mit nem lehet az elmúlást magányt a nap előttem történhet bármi még e csöppnyi fény estig minden bajt kivéd délután lefekszem a suliból megjön a lányom s miként ha velem van a szokott tervben sétára invitálom nem baj ha nem megyek kérdi aggódón-figyelve meg ne bántson ugyan mondom pihenj nyugodtan persze Cicám kis bolondom felnőtt ennyi hiába fáj kell hogy magává akarjon lenni rozsda mindenütt amolyan halálnyom nem taszít kicsit lever unja a város is ásít november középső vasárnapja jön se ring se meccs levelek potyognak szél piheg várunk a kiszámolásig |