Középre zárva



középre minden
még zeng a vas
játszik Isten
ujjai közül perdült garas
hullajtom a napokat
már semmi nem ugyanaz
hallani
kocog az égi asztal
kevesedek
minden pillanattal
és csendesül
és egyre lassabb
elterül
nem tud mozdulni már
kijelöl
leüt
középre zár