|
Logodi utca hol volt hol nem volt volt a Logodi utca alatta a Vérmező fölötte a lovasút-sziklaisándor-lovasút ahol körbefut a hatalmas várfal ezerkilencszáz-hatvannégy november huszonötödike este obeliszk-magas zöld cserépkályhában parázs a szobában épp csak lengő árnyak ahogy az izzó fából egy-egy kicsi láng felcsap az a hol volt hol nem volt Logodi utca még eget hasít a kedv szárnyal ahonnan Zuglóba visz a busz egybeolvadok a hajnalsötét gyárral Csibész pulink mintha tudta volna óvatosan támaszkodott hasadnak érezze hűségét-szeretetét a benned búvó magzat s akit mégse láthatott mert a garzonban dönteni kellett ő vagy a gyermek az a hol nem volt Logodi utca zabolátlan csapódó szerelemmel Bogár Kati Bogár vergődöm tehetetlenül mert állandó ítélet állandó kegyelem kell tanulni elfogadni a felnőttséget hogy minden pusztulás onnan indul ha nem szeretsz már ha nem szeretlek téged az a hol volt Logodi utca ahová borral jöttek a verstárs-barátok ahonnan világváltásra csalogattak a kocsmák égig szökött a kurtítatlan álom ahol bámultunk a lebukó napra mint Tóth Árpád a rondellákon az a volt Logodi utca ahol végleg eldőlt mehetek bárhová tőled soha nem fogok elérni másig az a talán igaz se volt fiatalság volt Logodi utca az a hetvenkét lépcső a lakásig |