|
Lombhullásig a jegyekért sorba kellett állni előre váltás három napra volt lehet hogy a telepről több család fogott össze ez valószínű mert rémlik hogy az iparművészeti múzeumba mintha keresztapámékkal mentünk volna megnézni valami kiállítást egy krómszínű órának vastag korongja volt az inga a bepattanó acélgolyókat jobbra balra ütögette méretüktől függően a két oldalon lévő lyukakba azóta készülök hogy elmenjek ráismernék-e a kattogásra ez a mozi előtt volt úgy szervezték a múzeumra is legyen idő de alig vártuk hogy beüljünk a corvinba ahol megelevenedett a gemenci erdő gyöngyvirágtól lombhullásig ezerkilencszázötvenhárom lehetett még sanyi halála előtt mert utána anyu már nem jött volna a városba különben is ritkán jártunk a mi mozink a plútó volt a kerepesin akkor láttunk először színes filmet s bár bolondja voltam az állatoknak mégis a színek miatt éles az emlék miután annust és sanyit eltemettük anyuék két fekete-fehér fényképet vittek a fotóshoz felnagyították kiszínezték hátukra mindi nagyanyja mert ő valamikor könyvelő volt gyöngybetűkkel szép emlékező szöveget írt s aranyozott kerettel a nagyszoba ablaka mellett két oldalon kerültek a falra teltek évek évtizedek az ügyetlen kézzel kent színek kifakultak a filmbe is belenéztem azóta újra sápadttá rozsdássá vált gemenc hiába látom élesen a múltat hullnak kattogó acélgolyók az inga leng |