Lombhullásig



a jegyekért sorba kellett állni
előre váltás három napra volt
lehet hogy a telepről több család fogott össze
ez valószínű mert rémlik hogy az
iparművészeti múzeumba
mintha keresztapámékkal mentünk volna
megnézni valami kiállítást
egy krómszínű órának
vastag korongja volt az inga
a bepattanó acélgolyókat jobbra balra ütögette
méretüktől függően a két oldalon lévő lyukakba
azóta készülök hogy elmenjek
ráismernék-e a kattogásra
ez a mozi előtt volt
úgy szervezték
a múzeumra is legyen idő
de alig vártuk hogy beüljünk a corvinba
ahol megelevenedett a gemenci erdő
gyöngyvirágtól lombhullásig

ezerkilencszázötvenhárom lehetett
még sanyi halála előtt
mert utána anyu már nem jött volna
a városba különben is ritkán jártunk
a mi mozink a plútó volt a kerepesin
akkor láttunk először színes filmet
s bár bolondja voltam az állatoknak
mégis a színek miatt éles az emlék

miután annust és sanyit eltemettük
anyuék két fekete-fehér fényképet vittek a fotóshoz
felnagyították kiszínezték
hátukra mindi nagyanyja
mert ő valamikor könyvelő volt
gyöngybetűkkel
szép emlékező szöveget írt
s aranyozott kerettel
a nagyszoba ablaka mellett két oldalon kerültek a falra

teltek évek évtizedek
az ügyetlen kézzel kent színek kifakultak
a filmbe is belenéztem azóta újra
sápadttá rozsdássá vált gemenc
hiába látom élesen a múltat
hullnak kattogó acélgolyók
az inga leng



[KEZDŐLAP]