|
Madarak (Kiragadott részletek Alfred Hitchcock és Christian Morgenstern levelezéséből) Szigorúan korhatártalan! Éheznek a karvalyok, hiába úsznak halrajok. Nekik egér, nyulacska kéne. De a hal mé' ne? * * * Nektárfaló kismadár, virágkehelyhez inni jár. Előre-hátra száll, ha kell: ez ziher kolibri-jel. * * * Ha nem tudnád, a kócsagok, vékonykák, de jó nagyok, s mindemellett orvhalászok. De ki nem az, hogyha rászok? * * * Finom étel a libamell. Kérdés, hogy vad, vagy sima kell? – Nem mindegy: színes-e, fehér, ha már a szájunkon befér? * * * Figyeljed meg a sasokat, miként ápolják hasokat! Legyen bárány, kicsi kecske, attól jönnek egyenesbe. * * * Akik kígyót, békát esznek, általában gólyák lesznek. Ha azt látod: lába vágott: keressed a török srácot. * * * Kopasznyakú dögevő. Ismered? A keselyő! Hatalmas a teste, szárnya. Ő az egek hiénája. * * * Úgy iszik, akár a gödény! De hal megy a gégecsövén. Leereszti, nyeli tán? Ilyen ez a pelikán! * * * Na, és itt a házi veréb, miért nem jött – kvázi – elébb? Mert morzsáért ment, magért. Azért! * * * Kopog, figyel (csuszka), harkály. Neki a fa: ételtartály. Nyüvezi a beteg kérget. Nagyon rühellik a férgek. * * * Ha a rigó dorombolna, bizonyára macska volna, s rigászni járna a kertbe. Lásd mint fönt, persze. * * * Figyeld meg a struccokat. Nem vackolnak túl sokat: pár kődarabból raknak fészket. Nagylábúak és merészek. * * * Varjúban a dolmányos városban csak szórványos- -an előforduló. Mondhatni: unicum. Így mondta anyukám. * * * Varj vagyok, a vetési. Nincs nekem vezetési engedélyem. Csak rep-kedélyem. * * * Mert az eget befestettük, s a kész tavaszt jelentettük, cikázgatunk, munka semmi. Csupán lazának kell lenni. * * * A fecske farka villás. Ne számíts arra: grillázs az a bizonyos reggeli. Lehet, hogy mással lesz teli. * * * Nekünk aztán nem kell fészek! Letojjuk mi az egészet. Van itt elég bébiszitter, kiket egy jó kakukk ismer! * * * Csípem én a griffeket, ha nem ütnek friss sebet! Egy darab kéz, egy darab máj... Nincs esély, hogy megmaradjál. * * * Turulokkal jó vigyázni! Ez is, az is... lehet bármi. Amolyan nagy, totemállat. Bizony, nem könnyű az élet! * * * Még elmondom a hattyúkat – aztán mára hattyatok! Elvarázsolt mindahány. Húguk derék, cifra jány. * * * Kru-kru – szólt a gerlenő –, uraságod ma föltűnő rossz állapotban van, sajnálom! Maradt volna a Balkánon! * * * Ki azt mondja: a pulyka rút, nem látott náthás kengurut. De akinek páva kell? Legyen neki! Nem érdekel. * * * Ráragadt hajdan: „tyúkanyó”, mert azt gondolták, úgy a jó. Ám bakfis is volt, jércike. Ma levesbe kell beférnie. * * * Ha a paradicsom ma dár, nem marad holnapra már, adagnyi lecsóba sem! Jaj, Istenem, jaj, Istenem! * * * Hogy ki tüntette el a dodót? Felelős sohase vót. Pedig el kéne némi mustra, kik jártak Mauriciusra! * * * Mint vette palira a róka a hollót, tudjuk ezer év óta. Helyzetén kicsit fordított, hogy fölkarolták a Corvinok. * * * Ha baglyot látsz, keresd a könyvet! Összejönnek. Legyen uhu, gyöngy az állat: könyvtárakban összejárnak. * * * Ha begurul a siket fajd, mi lesz majd? Fogja magát, összerámol: eltűnik, mint Skóciából. * * * Helyettese a főbatrosznak nem lehet más, az albatrosz csak. Esetlen, randa állatok. De kérd meg egyszer: szálljatok! * * * Fölértékelődik a „hal-ének”, amikor a kakaduk beszélnek. Csőrükben randa szó, mocsok van, és hosszan élnek! Piszok hosszan! * * * Két kényes ügy: csóka, szarka. Persze vitatkozhatnánk rajta, melyik lopósabb fajta? Tolvajbanda! * * * Mint köztudott: a páva szép. Különben elég báva nép. Fölszállnak néha a vármegyeházra – de alkalmasak lennének másra? * * * Igazi krimi a bülbül ének! Na persze, ki kit tart bülbülének?! Sok baj okozója a hangjuk... Hogy az anyjuk... Hagyjuk. * * * Úgy érzem, Alfréd, durva vagy. Lakik, hol lakik a gyurgyalag, s eszik, amit – ha épp talál. Rovarnak – szerintem – szép halál. * * * Hogy a köznép is értse még, mit is jelent a vércseség: Amerre él, ne légy galamb! Túl nagy kaland. * * * A fél világ rajta röhög: lebuksz, apám, mint a vöcsök. Néha fog egy ócska halat, mi meg nézünk, mint a bocik! * * * Csilp-csalp füzike. Ennyit mondok. Legyetek bölcs elmék, bolondok, kíváncsi vagyok, ki vágja rá ma: Nini! E' meg nádi poszáta! * * * Christian, a filmesek tudják: a sirály link eset, s a rossz ómen is marha sok! Halfarkasok. * * * Nyilván tudod: a seregély (beo) fegyelmezése nem csekély meló. És állandóan mondja, mondja... Hosszú téma egy négysorosba. * * * Vízityúk, vízicsibe, szárcsa... Arra való mind, hogy csőrét vízbe mártsa, bár igaz, munkájuk kicsit babra is. Velük matat a közel sem nagy haris. * * * S végül itt a fülemüle még. Vele esett meg az a hülyeség, hogy füttyéért szomszédok pereskedtek. Jó szüzsé. Alfréd, nem veszed meg? |