|
Mandala (Erdei Évának) Hallgatok okos dolgokat arról: mért kerek a világ. A sok-sok ember bólogat, kik jöttek nézni mandalát. Betért Teilhard de Chardin is – mozgott sírjában Darwin úr –, párhuzam csupán most ez is: két pont közé feszül a húr. És jöttek szép idézetek, arról ki megy és visszatér. Meséltek erdős, nagy hegyet, s nem kell, hogy jóért jót remélj. Persze szót kapott Jézusunk, ki kérte: legyünk gyermekek, s a menny kapuján átjutunk. Gazdagnak, dölyfnek nem lehet. És végül fölkapott az ég. Nem fanfárok, nem harsonák. A kertet, holdak gyűrűjén tibeti gong emelte át. Mindenséget a semmibe. Tejút, Magellán, Rák-ködök. Ott, a nincsben kell lennie annak, mi tiszta és örök. |