|
Más ablakok régi függönyünk mintáit nézem ülök a gépnél fennakadva a messzeségen mintha az akkor lenne a végcél mikor egyszerűnek tűnt minden hogyan hihettem volna nélküled múlik el huszonkét évem jöttek velem a régi függönyök mintha védőim de semmi sem örök változnak otthonok ablakméretek menthetetlenekkel küszködök takarok bántó fényt ősz-ködöt tavasz a naptár mutatja régi függönyünk mintáit nézem belőlük inkarnálódsz szavakba álomba szédülök ébren elbűvölt istenadta fölfényesedsz a szürkeségben ne maradjak magamra látom csukott szemmel vakon komondorarcú hegy néz be hozzánk az ablakon mikor még ketten vagyunk az egy itt már minden semmi rom nézem a szemed arcodat régi függönyről olvasom |