Megbocsátó


                          elfelejtődött
                          nincs mit szépíteni rajta
                          érződik kis idejétmúltság
                          régebbi idők lírizmusának lenyomata
                          hiányzik a friss költői erő
                          új íz amitől úgy érezném
                          hogy okvetlenül
                          Bocsásson meg



természetesen megbocsátok
mi mást tehetnék
avitt vagyok
belémette magát az öregség
tudom rég
kiknek bevehetetlen a líra dombja
s ha okulni képtelen vagyok
sok mögém gyűlő esetből
belekapok ma is mint gyöngytyúk a takonyba
meghuzigálom
nem veszem föl
de azért szabad utálnom

mert a költő mit tapasztal:
esztétikáról habog sok antiangyal
kesztyűs kéz
bemocskítva minden ragaccsal

persze hogy hiányzik a friss erő
ugye a megfutott utak
telik telik a panaszfal
de mindig így volt
s így is lesz
urak



[KEZDŐLAP]