|
Mese egy népmeséről Volt egy család, de most már nincsen. Föloldódott mint szappan a vízben, s ha látszik valahol némi habja, eltűnik az is, miért maradna? Volt egy mese: szegénység, sok gyerek – mert egy mesébe ezek kellenek –, tollruhát kaptak, égre szálltak, egyet hagytak csak, árvaságnak. Utánuk indult, kereste őket, nyűtte, nyűtte az esztendőket, bocskorok szakadtak, semmi nyom, elmaradt az ígért jutalom. Becsapták ördögök, tündék, óriások, de hiába fegyver, hiába átkok, tudta: történhet itt akármi, a mese nem fog jól összeállni. Maradt szegénynek: lett fia, lánya, mégsem múlt el a mese hiánya. Napok múltak, évek, lett reggel, este, menni kellett, tovább kellett keresse, mert ha jogot veszni hagy, igazságot, őt is dögleni hagyják a királyok, s milyen haza marad a gyerekeknek, ahol az apák nem tesznek végre rendet? |