|
Minap minap most ezzel a szóval játszom ki látna mosolyogna hogy formálom alakítom a számon ízlelgetem jó borász így ha kóstol nem nyelem le az ég van nyelvemen csillagostól minap amint ballagok mellém ért egy gyerekcsapat felém szólt egy kis kíváncsi – lány mondanom se kéne – csókolom hová tetszik menni bácsi olyan tízéves-forma az embert meggondolkodtatja mielőtt válaszolna hatan-nyolcan lehettek egy felnőtt az élen papír s valami kép mindőjük kezében kik voltak miben eltérők másak nem tudom időm se volt hogy vele akár pillantást váltsak a kérdés egyszerű hová megyek emlékszem jól: sétálok azt feleltem s félreálltam nekem nem volt miért sietnem hiába szél arccsípő hideg néztem utána a téli csendben elment vitte a képet rólam néztem hogy tűnik el a januári hóban s maradt mint híd közöttünk a kavargó szél a szótlan |