|
mióta nem tudok járni rendesen másra bízom a vásárlást megért ki piacra megy ölelés nélkül nincsen szerelem kétliteres dunsztos üvegembe tudom mennyi uborka kell nem lehetnek görbék se bumszlik takarja szeletnyi kenyér nem egyszerű ilyen kis üveggel az ötliteresek odalettek hova tettem volna a panelben tény többet kaptam mint ami az üvegbe fér elővettem a fedeles nagy jénait aljára raktam a kaprot rá a végeivágott uborkákat közé fokhagymacikkek s szelet kenyérrel megkoronáztam bár a vers lényege nem a recept fontos tisztán látni a történetet meleg vízzel sózva kicsit csípje a szájat felöntöttem az erkély keleti fekvésű délig süti a nap ott tartom a régi kertből menekített kecskelábú asztalomat collos deszkából csináltam mellette ültünk sokszor a bokrok árnyalta szaletli alatt de tíz éve télben nyárban haszontalan bár szenteste a szobában jézuska arra teszi a fát s alig kopott rajta a festék ez már egy másik világ arra tettem máskor óránként nézem mint alakul a mű emelgetem a tányért de a pár hete még tomboló nyárban elfelejtettem sötét gondolatokkal ültem a sötétített szobában mire eszembe jutott s megnéztem habosra forrt ki kellett volna dobni kellemetlen jódos szaga volt nem segített rajta az árnyék s bár két nap múlva hűtőbe raktam nem mertem kínálni senkinek elszaródott a nyárvég hogy lehet így befejezni verset szeptember közepén kértem egy új adagot de esett az erkélyre ki se tettem hagytam az ablaknál a konyhapulton délelőtt fölfényesedett a nap a tetőt se kellett megemelnem úgy üzente az illatokat hogy számban összefutott a nyál a lé opálzott szikrákat szórt a tál szőkészöldek voltak kívánatosak megkóstoltam hallottam ahogy ropog majd úgy emlékszem ez egy jól sikerült nyár volt ma hűvös uborkákat álmodok |