|
Most arra most arra gondolok itt ez a céda nyár: éget riadókkal riogatnak milyen jó lenne szeretni téged s ha csökken a páratartalom lehetnél holnapra nyíló ablak most arra gondolok ha szűnik mellemben a fájás kivetítem házak fölé az arcodat nézem föllobogtatják a nyárfák felém intesz hát milyen hülyeség játszanom az árvát most arra gondolok szűrődne a ragyogás a magasról hallod – kérdezném – fényből lenne a hang nem szavakból aludni készülnek a méhek tudod most arra gondolok milyen jó lenne szeretni téged és az egész milyen illetlen dolog |